Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe, amíg én megyek, más lép be előttem.
János 5, 1-7
Szolnokon született 1949. november 5-én. Édesanyja általános iskolai tanítónő, édesapja gimnáziumi tanár. Szülei négy gyermeket neveltek. Családjáról később ezt írta: "Kegyelmi helyzetnek tartom, hogy születésemtől kezdve világos értékrendű, puritán protestáns család vett körül. Édesapám igen művelt, széles látókörű, szeretetteljes ember, aki arra tanított, hogy a közösségért a körülményektől függetlenül felelősséget kell vállalnunk, és a világ dolgait a megoldásokat kutató kritikával kell szemlélnünk."
Orvosi diplomáját Szegeden, az Orvostudományi Egyetemen szerezte 1974-ben. A következő évben már házasember, felesége dr. Nagy Enikő orvos. Három gyermekük született, András (1986), Ágnes (1992) és Krisztina (1994).
1980-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikáján dolgozott, majd közel 10 évig az Érdi Szakorvosi Rendelőintézet orvosa, később gyermekgyógyász főorvosa lett. Legfőbb feladata a körzeti gyermekorvosi tevékenység mellett - Érd város (50 ezer lakos) gyermekegészségügyi alapellátásának megszervezése és irányítása volt. Pest megyében az elsők között szervezte meg az érdi Családsegítő Központot, illetve a sérült gyermekeket ellátó napközi otthont.
1988 és 1990 között a Pest Megyei Tanács Szociális és Egészségügyi Osztályának másod-főorvosaként irányította a megye anya-gyermek egészségügyi ellátást, valamint a szociális ellátórendszert. Ebben az időben vált alapító tagjává a közel 10 éven át működő Gödöllői Családóvó Nyári Egyetemnek.
1990-ben kinevezték Pest megye Anya-, Gyermekvédelmi és Szociális ügyek főorvosává. Feladata egy megyei szintű Szociális Módszertani Központ megszervezése, illetve irányítása volt.
1992-től haláláig szervezte és irányította hazánk máig egyetlen protestáns kórházát, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházát.
Élete végéig aktív tagja volt a CBMC Magyarországi Szervezetének, a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának (KEVE), a Magyar Kórházszövetségnek, illetve a Magyar Gyermekorvosok Társaságának. A Szent Ferenc Kórház Felügyelő Bizottságának és Szakmai Tanácsadó Testületének 1995-től tagja, illetve alelnöke. Ebben a funkciójában (is) mindent megtett a katolikus kórház felvirágoztatásáért.
A 90-es évek végén, két éven át miniszteri főmegbízottként irányította az ORFI és a Budai Irgalmasrendi Kórház újjászervezését.. 2001-ben a Johannita Lovagrend Magyarországi Tagozata tagjai közé, a Gyermekek Lelki Egészségéért Vadaskert Alapítvány pedig elnökévé választotta.
Elkötelezett kórházszervező munkájának eredményeként 2002-ben a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház is a Magyarországi Református Egyház intézményévé válhatott.
Számos szakmai elismerés mellett állami kitüntetései:
- Szociális és Egészségügyi Minisztérium kiváló munkáért díj (1992)
- Batthyány Strattmann László díj (2000)
- Zuglóért emlékérem (2001)
- Széchenyi-díj (2002)
