A rövid hír ennyi: november 12-én házi ünnepség keretében megnyitottuk a Bethesda utcai épületünk vadonatúj gyógytornatermét. A tervezés és kivitelezés teljes egészében Paczolay Zoltán és alvállalkozói megdöbbentően igényes munkája és adománya. A történet a szükségről és a teremtő jó szándékról szól:
a két, szerte e hazában ugyancsak ismerős fogalomról azok között, akik munkájukkal másokon segítenek. Adott tehát két fiatal, pályakezdő gyógytornász, - Hámori Zita, majd Vidovszky Sára (ők voltak az ünnepség háziasszonyai) - akik a Bethesdába jönnek, és a saját bőrükön tapasztalják, milyen messze áll az egyetemen felszedett tudás alkalmazhatósága a hétköznapi gyakorlat lehetőségeitől. Nincsen például helyiség a gyógytornához a fő épületben, pedig itt súlyosan égett gyerekeket is gyógyítanak, számukra a időben megkezdett gyógytorna különös jelentőséggel bír.
Azért felveszik a tempót, a szükségből erényt kovácsolnak: dolgoznak a gyerekekkel kórtermben, folyosón, lépcsőházban, kertben és irodában. Ám közben érzik, ez mégsem az igazi. Nehéz a gyerekeket rávenni a komoly munkára, a szülökön is érezni: a folyosón elvégzett gyakorlatoknak kevés a szakmai tekintélye. - mondja Hámori Zita bevezetőjében - Gondolnak tehát egy nagyot: építsünk tornatermet! Mi adott hozzá? - A szükség. Mi nem? - A pénz és a hely. (Ismerős történet.) Elkezdenek tehát beszélni közös álmukról kollégáik közt és a családjukban. Megosztják tervüket a vezetéssel, mozgósítják barátaikat. Kapnak ötleteket, jó tanácsot, támogatást; "csak hát a pénz, csak hát a hely"...De nem adják fel, jótékonysági akciókat szerveznek, információkat gyűjtenek, s közben dédelgetett álmukkal jócskán megalkudva kinéznek maguknak egy raktár helyiséget az alagsorban. Ugyan zsúfolásig tele, a fal is vizes, a folyosó is csúnya, de hátha mégis. Most meg kell győzni a gazdaságiakat, hogy örökös helyszűkével küzdésük ellenére mondjanak le a tároló helyről a jó cél érdekében. És lőn csoda, meg a vezetés is besegít, megteszik. A hely tehát megvan. Készüljön most már árajánlat, mibe kerülne itt egy építkezés. Vállakozó jön, körülnéz, majd küld egy papírt, rajta horribilis összeg. Vállalhatatlan. "Én úgy kerültem a történetbe, - ezek már Paczolay Zoltán szavai a megnyitón - hogy Sára mint régi ismerőst meghívott, mondjak szakvéleményt a munkához benyújtott ajánlatról. Megnéztem a helyet, meg az A4-es lapra odafirkantott három sort és alul a számot. Én is úgy gondoltam, vállalhatatlan. Sőt, elképesztő! Éjjel aztán átgondoltam az egészet, és másnapra megérlelődött bennem: mi elvállaljuk a munkát, de legyen ez a mi ajándékunk." Építészetileg nem tűnik túl bonyolult feladatnak: - gondolhatja az olvasó - egy fogadó tér és egy nagyobb terem kialakítása a meglévő helyen. Amitől mégis nehéz, az a 150 éves műemlék épület adottságai. Például a föld alatti falak szigetelése a vizesedés ellen úgy, hogy ne omoljon le a vakolat fél év múlva. Igazi kihívás, minőségi munkát, speciális szakértelmet és technikát igényel. Más vállalkozókat is be kellett hát vonni, és bizony meg kellett küzdeni a kórházi rendszer nehézkedéseivel is.
