Dr. Velkey György

2010 talán a legmozgalmasabb év volt a Bethesda elmúlt 18 éves életében. A tárgyi és a szakmai – lelki - közösségi építkezés éve volt; annak minden nehézségével és örömével.

Alapítványi, egyházi, céges, kerületi és magánadományokból új közforgalmú gyógyszertárat és gyógytornatermet építettünk, felújítottuk kórházi gyógyszertárunkat és sebészeti-gégészeti osztályunk folyosóját. Továbbfejlesztettük infokommunikációs rendszerünket, digitalizáltuk a radiológiánkat és elkezdtük nagy, több százmillió forintos energetikai beruházásunkat. Ezek megvalósításához kiemelt egyházi és társadalmi segíteni akarásra volt szükség, hiszen az állam továbbra sem biztosít forrást építkezéseinkhez és amortizáció-pótlásainkhoz.

2010 talán a legmozgalmasabb év volt
a Bethesda elmúlt 18 éves életében

Önkéntes szolgálatunk további bővü-lése is ezt a folyamatosan felénk irányuló pozitív figyelmet jelzi. Az átalakítások nagyon fegyelmezett, szervezett, alkalmazkodóképes belső működést igényeltek. Ennek részletes tervezése és irányítása elsősorban Benőné Székely Júlia és Molnár Gabriella igazgatónőkre hárult. Őket és valamennyi munkatársunkat is dicséri, hogy a folyamatosan változó és időnként nagyon nehéz feltételek ellenére alig volt betegpanasz vagy problémát okozó szervezési hiba.
Fontos újdonság még, hogy nagy látogatottsággal működő, praktikus, szakmai, egészségnevelő és lelki tartalmakban is gazdag honlapunkat saját erőből készítettük és újítjuk meg napról napra Rideg Gyula kórházlelkészünk vezetésével.
Munkatársi közösségünk erősödött. Szakorvosainkat, vezető ápolói és gazdasági-műszaki dolgozóinkat sikerült megtartanunk és tovább képeznünk. Új gyermekgyógyász, rehabili-tációs és laboratóriumi szakorvossal gazdagodtunk „belülről”, többen nyertek magasabb képesítést pszichológusaink, asszisztenseink, gyógytornászaink és ápolóink közül is. Új magasan képzett munkatársak is csatlakoztak hozzánk: így gyermekneurológiából és baleseti sebészetből léptünk előre. Rengeteg munkát és örömet is jelent, hogy a fiatal szakemberek szívesen jönnek hozzánk, ezért egyre több tehetséges szakorvosjelölt és rezidens kolléga képződik kórházunkban. Igyekszünk nekik fajsúlyos feladatokat adni és belevonni őket a „bethesdás” közösségbe, így az ínséges állapotban levő magyar egészségügyben példát is jelenthetnek. A három frissen végzetteknek kiírt gyermekorvosi állásunkra 54-en jelentkeztek, az ő vizsgáztatásukra és értékelésükre főorvosokból és mentálhigiénés szakemberekből álló munkacsoportot kellett létrehoznunk. Kórházunk szakmai és értékbeli fejlődése elsősorban a fiatal szakemberek képzésének minőségétől, elszántságától és attól függ, hogy meg tudjuk-e tartani őket.

Kórházunk szakmai és értékbeli fejlődése a fiatal szakemberek képzésének minőségétől, elszántságától és attól függ, hogy meg

tudjuk-e tartani őket

Vezető főorvosaink, különösen Dr. Szabó Ildikó orvos-igazgatónő és Dr. Szabolcs Andrea főorvosnő valamint a diakóniai lelkiséget leginkább meghatározó munkatársaink hatalmas energiát fektetnek ebbe a tevékenyégbe. Környezetünkben csaknem egyedülálló módon jelentős ápolóhiánnyal sem küzdünk már, osztályos ápoló közösségeink gyarapodtak és javultak.
Néhány osztályon belső átszervezéseket végeztünk. Így az égéssebészeti – intenzív – aneszteziológiai - műtői valamint a gyógyszertári munka (Dr. Pávits Sándorné Erika főgyógyszerészünk váratlan halála miatt) zajlik ma átalakult szervezeti keretek között, de a laboratóriumban, a pszichológusi-pszichiátriai munkacsoportokban, a rehabilitációs osztályon és a műszaki területen is változtattunk a belső működésünkön. Ezeket a nem ritkán egyéni érzékenységeket érintő átalakításokat is belső békével éltük át, amiért elsősorban Dr. Bene Ruzsena és Dr. Mikos Borbála főorvosnőket és Dr. Hantos Mónika főgyógyszerésznőt illeti köszönet.
Váratlan, szép sikerek is érték a Bethesdát. Másodikak lettünk az internetes „év kórháza” szavazáson a több száz intézmény között és megnyertük az Egészségügyi Minisztérium „Év kórháza” pályázatát. Állami és minisztériumi kitüntetéseket és elismeréssel járó feladatok sokaságát kaptuk meg.

Hosszas tárgyalások után év végére végre

az igazságtalan lemaradásainkat kompenzáló állami anyagi segítség is megérkezett hozzánk.

Egyházunk vezetői szeretetteljes figyelemmel követték munkánkat. Az elmúlt néhány évben immár valamennyi püspökünk látogatást tett nálunk. Tőlük, más egyházi tisztségviselőktől és a gyülekezetek jelentős részétől is folyamatosan érezzük a lelki egységet, a figyelmet és segíteni akarást. A társegyházakkal való szoros kapcsolatainkat jelzi, hogy evangélikus és katolikus püspök igehirdetőnk is volt tavaly az ünnepeinken és mindkét felekezet egy-egy templomában jótékonysági koncertet rendeztek számunkra.

Sok területen sikerült előrelépnünk 2010-ben, de rengeteg feladatunk van az elkövetkező évekre is. Infrastruktúránk további megújulásra szorul. Több beteg szeretne hozzánk jönni, mint ahányan beférnek az épületeinkbe – így nagyobb épületbővítésre, új szárny létrehozására is rászorulnánk. Reálisabb ennél, hogy 1-2 éven belül befejezzük 18 éve tartó felújítási munkáinkat; ehhez még csecsemő osztályunkat, sebészeti-gégészeti osztályunk elmaradt felét és két sebészeti műtőnket kell felújítanunk, valamint be kell fejeznünk a külső rekonstrukciót az udvari fronton és az Ilka utcában, és létre kell hoznunk egy központi sterilizálót. Az új kormányzati keretek között, az egyházi kórházakat ért diszkriminációk megszűntetésével stabilabb gazdálkodásra számíthatunk. Elvi és gyakorlati előrelépés ugyanis, hogy az egészségügyi kormányzat részlegesen kárpótolta intézményünket és deklarálta, hogy a területen kívüli, egyházi ellátást igénylő betegek is jöhetnek hozzánk, és ehhez kapacitáskorlát emelést is kapcsoltak. Így 2011-ben fontos elérnünk, hogy munkatársaink elérjék a hazai egészségügyi bérszínvonalat, amitől jelenleg sajnos még el vannak maradva.
A Református Egyház diakóniai és missziói szolgálataival az elmúlt években kialakult a jó együttműködés feltételrendszere. Közös felelősségünk, hogy a meglevő és felújítandó infrastruktúra felhasználásával, az ágazatközti határok átjárhatóságának megtalálásával új határterületi szolgálatok keresésével legyünk jelen a nagyon rászoruló magyar társadalomban.

Hálás szívvel mondunk köszönetet a sok kegyelemért és kérjük szolgálatunkra az Úr áldását, hogy minden, amit teszünk Jézus igéjére legyen válasz:

„És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.” Mt 18.5

 

 

Dr. Velkey György, főigazgató
gyermekgyógyász,
gyermek-aneszteziológiai és intenzívterápiás szakorvos,
egészségügyi szakmenedzser