Gyermekkorban a húgyúti fertőzések a légúti fertőzések után a második leggyakoribb bakteriális fertőzéstípusnak számítanak. Az orvoshoz forduló lázas gyermekek akár 7-10 százaléka is húgyúti fertőzésben szenvedhet. A nem megfelelően kezelt esetekben szövődményként vesehegesedés, magas vérnyomás, krónikus vesebetegség alakulhat ki.

A húgyúti rendszer a vesékből, a vesevezetékekből, a húgyhólyagból és a húgycsőből áll, melyek bármelyikében előfordulhat baktériumok vagy ritkábban vírusok, paraziták, gombák által okozott gyulladás.
A húgyúti fertőzéseket leggyakrabban az Escherichia coli nevű, a székletben normális körülmények között is jelenlévő baktérium okozza. Húgyúti vírusfertőzés felső légúti megfázást követően alakulhat ki, ezesetben a kórokozó a vér útján jut el a húgyutakhoz.

A húgyúti fertőzés fajtái

A húgyúti fertőzéseknek két fő típusát különböztetjük meg: az alsó és felső húgyúti fertőzéseket.

• Az alsó húgyutakat érintő fertőzést, vagyis a húgycső és húgyhólyag gyulladását a köznyelvben – tévesen – felfázásnak is nevezzük. Önmagában azonban a hideg, a vizes ruha és a hideg felületen ülés nem okoz húgyúti fertőzést, ugyanakkor a hideggel érintkező testfelszín vérellátása valóban romolhat, ezáltal pedig a szervezet helyi védekezőrendszere is gyengülhet.
• A felső húgyúti fertőzés a vesemedencét (súlyosabb esetben a veseállományt) és a húgyvezetéket érinti.

Mi az oka a húgyúti fertőzés kialakulásának?

Anatómiai okok

A húgyúti fertőzések csecsemőkorban kisfiúknál gyakrabban fordulnak elő. Ennek fő oka, hogy ebben az életkorban a fityma még le van tapadva, a külső húgycsőnyílás nehezebben tartható tisztán, ezért a kórokozók könnyebben megtelepedhetnek rajta.
Későbbi életkorban a lányoknál fordul gyakrabban elő a betegség, mivel a húgycső rövidebb, tágabb, így a kórokozók  könnyebben feljuthatnak a húgycsőbe és a felsőbb húgyutakba. A gyakoribb előfordulás másik oka, hogy lányoknál a húgycsőnyílás közelebb helyezkedik el a végbélnyíláshoz, ahol nagy számban vannak jelen különféle kórokozók, amelyek könnyedén a külső nemi szervek tájékára kerülhetnek és feljuthatnak a hólyagba.

Pelenkás kor

Pelenkás korban könnyebben juthatnak a székletből a külső nemi szervek közelébe baktériumok, a gyermekek immunrendszere pedig még éretlenebb, így nagyobb eséllyel alakul ki húgyúti fertőzés. 

Vizeletvisszatartás, székrekedés

Húgyúti fertőzésre hajlamosíthat a vizeletvisszatartás is: ilyenkor a hólyag nem ürül ki maradéktalanul, a pangó vizelet pedig jó táptalajt biztosít a baktériumoknak.  Sok gyermeknél előforduló probléma, hogy nem üríti teljesen a hólyagját, illetve nem tud ellazulni a vécén. Amennyiben ehhez a szokáshoz elégtelen folyadékbevitel is társul, akkor könnyebben kialakulhat a betegség.
Gyermekek esetében különféle bélműködési zavarok, például a székrekedés szintén fokozza a húgyúti fertőzés kockázatát.  

Krónikus betegségek

Egyes krónikus betegségek hajlamosíthatnak gyakoribb húgyúti fertőzésre: például cukorbetegség esetén az immunvédelem csökkenése, valamint a vizelet magasabb cukortartalma jelent kockázatot. A cukorbetegség az urológiai szervek beidegződését is károsíthatja, melynek következtében nem lesz megfelelő a hólyag ürülése – ami pedig gyorsan maga után vonhatja a pangó vizelet befertőződését.

Mindezek miatt fontos, hogy ismétlődő fertőzések és feltűnően gyakori pisilés esetén érdemes vércukorszint-ellenőrzést kérni a házi gyermekorvostól! 

Fejlődési rendellenességek

Végül meg kell említeni, hogy a húgyutakat érintő fejlődési rendellenességek, daganatok, sipolyok, sérülések is okozhatnak húgyúti fertőzést.

A húgyúti fertőzés tünetei

Alsó húgyúti fertőzés esetén helyi, alhasi fájdalom, illetve vizelési problémák jelentkezhetnek. A gyermeknek gyakrabban kell pisilnie, de alkalmanként csak pár csepp vizeletet tud üríteni, a vizelés pedig időnként fájdalommal, csípő érzéssel jár. Elképzelhető, hogy azért kell orvoshoz fordulni, mert a gyermek nem tud pisilni, a visszatartott vizelet pedig a hólyag feszülését okozza.
A szülők számára a zavarossá, szúrós szagúvá váló vizelet is figyelmeztető jel lehet, illetve előfordulhat, hogy a korábban már szobatiszta gyermek újból bepisil.

A felső húgyútak gyulladását általánosabb tünetek, mint pl. rossz közérzet, magas láz, bágyadtság és étvágytalanság jellemzik. A vesemedence gyulladása esetén az érintett oldalon derékfájdalomra panaszkodik a gyermek (bár 4-5 éves kor előtt erről nem tudnak még pontosan beszámolni), súlyosabb esetben vér is megjelenhet a vizeletben.

Csecsemőkorban a lázas állapot hátterében sokszor húgyúti fertőzés áll, ezért ismeretlen eredetű láz esetén vizeletvizsgálatot kell végezni. Ilyenkor nehéz felismerni a betegséget, mert a tünetek nem specifikusak, nem utalnak egyértelműen húgyúti fertőzésre. A hőemelkedés vagy láz mellett leggyakrabban bágyadtság, apátia vagy ingerlékenység, fájdalmas sírás, sápadtság, étvágytalanság és hányás jelentkezhet, illetve a baba vizelete a megszokottól eltérő, szúrós szagú lesz. Előfordulhat a gyarapodás lelassulása vagy súlycsökkenés is. 

A húgyúti fertőzés diagnózisa

A diagnózis felállításában alapvető fontosságú a gyermek vizsgálata és a szülő gondos kikérdezése. A has vizsgálatakor húgyhólyag-gyulladás esetén a hólyagtájék, a szeméremtest feletti terület nyomásra érzékeny, míg vesemedence gyulladásakor a vesetájék ütögetésre fájdalmas. A diagnózis pontosításában a vizeletvizsgálat nyújt segítséget, amely a reggeli első vizeletből történik.

Hogy történik a vizelet összegyűjtése?

• Reggel felkelés után a gyermek húgycsőnyílását szappanos vízzel alaposan le kell mosni, és nyálkahártya fertőtlenítővel áttörölni. Várjuk meg, amíg a fertőtlenítő megszárad, ezt követően egy kifertőtlenített üvegbe kell a gyermeknek vizeletét ürítenie. Ehhez érdemes a kádba állítani, és megvárni, amíg elkezd pisilni, majd mielőtt befejezné, elvehetjük az üveget. Így középsugaras vizeleti mintához juthatunk.
• Ha ez a módszer nem működik, akkor egy alaposan kifertőtlenített bilibe is pisilhet a gyermek. Ez esetben óvatosan öntsük át a mintát az előzőleg kapott kémcsőbe vagy egy gondosan kifertőtlenített, lezárható üvegbe.
• Csecsemők és a még nem szobatiszta kisgyermekek esetében szükségünk lesz egy steril vizeletgyűjtő zacskóra, amit orvosunktól kapunk/gyógyszertárban tudunk beszerezni. Először alaposan tisztítsuk meg külső nemi szerveket (lányoknál a kisajkak közötti részt, fiúknál a pénisz végét), és a fertőtlenítő lemosást követően ragasszuk a húgycsőnyílás köré a zacskót, ami felfogja a vizeletet! Figyeljünk rá, hogy a lányoknál a ragasztócsík alsó része illeszkedjen a gáthoz, de a végbélnyílás ne kerüljön bele! A fiúknál a hímvesszőt tegyük bele a vizeletgyűjtő zacskóba! Ha sikerült mintát venni, egy steril fecskendő segítségével szívjuk ki a vizeletet, és töltsük át egy steril kémcsőbe! Amennyiben a vizelet széklettel szennyeződött, akkor újból meg kell ismételni a mintavételt!
• Fontos, hogy ha a mintát nem tudjuk azonnal eljuttatni a laborba, akkor a lezárt üveget/csövet tegyük hűtőszekrénybe!

A vizeletvizsgálatról röviden

A fentiek szerint levett vizeletminta laboratóriumi, üledék, illetve bakteriológiai vizsgálata segít a betegség okának a feltárásában. 

Általános, gyors tájékozódáshoz általános vizeletvizsgálatra használt tesztcsíkkal is ellenőrizhetik, hogy fertőzés okozza-e a panaszokat. Tesztcsíkkal 8-10 paramétert lehet meghatározni, ezek közül a fehérvérsejtek (leukociták), fehérjék, nitritek és a vér jelenlétét utalhat rá, húgyúti fertőzésről lehet szó.

Húgyúti fertőzés esetén a vizeletüledékben sok baktérium, fehérvérsejt, vörösvértest látható. Fontos, hogy a vizelet bakteriológiai vizsgálatát még az antibiotikus kezelés megkezdése előtt el kell végezni , ugyanis az antibiotikumok a bakteriológiai tenyésztést jelentősen befolyásolják, az így kapott, főleg negatív lelet értékelhetetlen.

Vesemedence-gyulladás gyanúja esetén vérvételből emelkedett gyulladást jelző értékek (vörösvértest-süllyedés (We) vagy a C-Reaktiv Protein (CRP)) észlelhetők. Ha a hasi ultrahang vizsgálat a vesék érintettségét igazolja, a továbbiakban egyéb kiegészítő képalkotó vizsgálatokra is sor kerülhet az esetleges szövődmények felderítése érdekében.

Húgyhólyaggyulladás kezelése

A húgyhólyaggyulladás otthoni kezeléssel megoldható, melynek során 5-7 napos antibiotikus kezelés, bő folyadékfogyasztás, gyakori vizeletürítés javasolt: gondoskodjunk róla, hogy gyermekünk minél többet igyon! Az antibiotikumkezelés befejezése után ismét vizeletvizsgálat javasolt.

Vesemedence-gyulladás kezelése

A vesemedence-gyulladás kezelése mindig kórházban történik, mivel ebben az esetben vénásan adott antibiotikum szükséges, általában 7-10 napig. Nagyon fontos az ágynyugalom, illetve a bő folyadékfogyasztás és a gyakori vizeletürítés, melynek segítségével meg lehet akadályozni, hogy a húgyutakban lévő baktériumok tovább szaporodjanak.
A kórházból történő elbocsátást követően a gyermek további 4-6 héten keresztül szájon át kap antibiotikumot. A hosszan tartó antibiotikus kezelés a húgyutak sterilen tartása, ezáltal a fertőzés ismétlődésének megakadályozása miatt fontos.

Vesemedence-gyulladáson átesett gyermekek további nefrológiai gondozása a lehetséges szövődmények elkerülése miatt elengedhetetlen. A gondozás során rendszeresen történik vizeletellenőrzés, vizelettenyésztés, illetve egyéb kiegészítő vizsgálatok (vérnyomásmérés, a vesék izotópos vizsgálata, hólyagfeltöltéses vizsgálat).

A húgyúti fertőzés lehetséges szövődményei

A legtöbb húgyúti fertőzés szerencsére gyorsan és nyomtalanul gyógyul. Néha azonban a fertőzés krónikussá válik, melynek következménye lehet a vesék károsodása, veseelégtelenség, magas vérnyomás, főleg, ha a felső húgyutak gyulladását elégtelenül kezelik.
Éretlen vagy sérült immunrendszer esetében megfelelő kezelés nélkül az egész szervezetet érintő, életet veszélyeztető szepszis is kialakulhat a gyermeknél.

A húgyúti fertőzés megelőzése

1. Fontos, hogy a gyermek megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszon, hiszen a nagyobb mennyiségű folyadék átmossa a hólyagot, így a baktériumok nehezebben tudnak benne megtelepedni.
2. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy vizelési inger esetén minél gyorsabban menjen el vécére, mert a pangó vizeletben könnyebben elszaporodnak a kórokozók.
3. Ügyeljünk a higiénés rendszabályok oktatására és betartására! 

• • A csecsemőknél elengedhetetlen a gondos és rendszeres pelenkacsere, mert a meleg, nedves környezetben gyorsabban szaporodnak a baktériumok. A pelenka alatti területek tisztításakor ne használjunk illatos (vagy alkoholt tartalmazó) popsitörlőt! 
  • Szobatisztává váló gyermekünknek tanítsuk meg, hogy vécéhasználat előtt is alaposan mosson kezet! 
  • A kislányok vizelés alatt dőljenek hátra, a lábakat tartsák minél nagyobb terpeszben. Székelés után a végbél területének – elölről hátrafelé történő – gondos tisztítása szükséges. Ez azért fontos, mert ellenkező esetben a székletben lévő baktériumokat a húgycsőnyílás környékére juttathatjuk. 
  • A kisfiúkat tanítsuk meg arra, hogy pisiléskor húzzák hátra az előbőrt, majd miután végeztek, itassák fel a vizeletcseppeket a péniszről. Ezekkel az óvintézkedésekkel csökkenthető a fertőzés veszélye. 

4. A székrekedés fertőzésre hajlamosító tényező, megelőzése, illetve kezelése javasolt!
5. A hideg nem oka a fertőzésnek, de a lehűlés segíti a kórokozók elszaporodását, ezért a gyermekek öltözéke mindig az időjárásnak megfelelő legyen. Strandolás után célszerű a vizes fürdőruhát – alapos mosakodás után –, szárazra cserélni.

6. Ügyeljünk a gyermek intim területének védelmére, szennyeződésektől való megóvására (pl. játszótéren-homokozóban)! A gyermek viseljen természetes anyagú, pamut alsóneműt, amit minden nap vált, és kerülje a szoros ruhadarabokat! Ezek alatt könnyen beizzadhat, ami szintén kedvez a baktériumok szaporodásának. 

7. Visszatérő húgyúti fertőzések esetében a habos meleg vizes fürdés helyett inkább zuhanyozzon a gyermek, és az intim területeken ne használjon illatos szappant és tusfürdőt. 
8. A serdülőkorú lányoknál a szexuális felvilágosításkor térjünk ki a nemi aktus higiénés vonatkozásaira: minden aktus előtt és után menjenek el pisilni, tisztálkodással egybekötve. Visszatérő húgyúti fertőzések esetén mindenképpen ki kell vizsgálni a gyermeket, hogy milyen hajlamosító tényező (például fejlődési rendellenesség, bélférgesség, lányoknál hüvelygyulladás stb.) húzódik meg a háttérben.

Szerző: dr. Kollák Zita gyermekgyógyász, nefrológus

Kapcsolódó cikkek:

• A húgyúti fertőzésről
• Nem csak felfázás! – húgyúti fertőzések