“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset_32x.png
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Híreink arhív

Reményi Imre beszámolója a kórházpedagógusok pécsi gyűléséről | Bethesda Gyermekkórház

Meghívást kaptunk a pécsi Kórházpedagógusok Egyesületétől 2010. április 15-17-én megtartott rendezvényükre, ahová az ország különböző helyeiről,- sőt külföldről: Németországból és Olaszországból is-, érkeztek segítő szakemberek, hogy immáron 3-ik alkalommal megosszák egymással mindennapi tapasztalataikat, kételyeik és bizonyosságaik mellett új híreiket és lehetőségeiket.

 

A vendég-előadók, és az egyesület más tagjai,- mind a szállást, mind pedig a szakmai-technikai körülményeket illetően rendkívül színvonalas módon tölthették el a konferencia három napját. Az előadások apropója természetesen a hazai kórház-pedagógia állapotának, céljának és eredményeinek bemutatása és megvitatása volt. Lett légyen szó mozgásterápiáról, képességfejlesztő játékokról, a gyermekosztályokon dolgozó személyzet mentálhigiénéjéről, bábozásról, palliatív kezelési módszerekről és gyásztanácsadásról, transzplantációról, oszteoporózisról, vagy a Bátor Táborról, mindvégig az ún. iskolalátogatás, illetve a klinikai körülmények között való oktatás-tanulás maradt az üzenetek forrása, eredeti témája.

Mint megtudtuk, az iskolaszanatórium intézménye nem új keletű dolog. Hazánkban 1928-ban alapították az Iskolaszanatórium Egyesületet, 1936-ban pedig életre hívták magát az Iskolaszanatóriumot is. 1988 óta tíz kórházban vannak jelen pedagógusai. Itthon a Pécsi Kórháziskola az egyik,- ha nem az egyetlen-, első fecske, amelyik a németországi Tübingeni Gyermekklinika nem hivatalos támogatásával honosította a kórházban ápolt krónikus beteg gyerekek anyaiskolájába tett orvos-pedagógus látogatás gyakorlatát. Az újdonság abban rejlik, hogy eleddig "csak" az iskola szállt ki a kórházhoz, az új projekt szerint már a kórház is kiszáll az iskolához, vagyis az a bizonyos hegy és Mohamed nem egymást kizáró, hanem kölcsönösségi viszonyban állnak egymással.

 

Miről is van szó?

A kórház-pedagógia lényege, hogy a különböző krónikus betegségekben, pl. asztmában, epilepsziában, diabéteszben, daganatos megbetegedésekben szenvedő,- illetve balesetes gyermekek számára lábadozásuk, rehabilitációjuk idején biztosítja az osztálytársakkal való relatív együtt haladást. Az iskolalátogatás igénye pedig abból a nem éppen alaptalan gondolatból indul ki, hogy a térben és időben "eltávolodott" osztálytársak számára (is) érzelmi támogatást jelent, ha többet tudnak meg társuk betegségéről, problémáiról, kilátásairól. Ilyenkor a suliban kétszer 45 perc "osztályfőnöki" órát szánnak a kis beteg és társai találkozására egy kórházi orvos és egy kórházpedagógus aktív közreműködésével. A szokásos osztályrend ilyenkor felborul, a gyerekek körben ülnek, a "kis beteg" közöttük ül, nem különül el, elmeséli a betegségével való "találkozását", tüneteit és az ezzel kapcsolatos érzéseit, valamint a terápia módját. Előkerülnek a kezelés kellékei: infúziós palack, kanülök, fecskendők, szájmaszk. Ez utóbbit alkalmasint mindenki kipróbálhatja. A gyerekeknek lehetséges kérdéseket feltenniük, amelyre vagy társuk, vagy az orvos, vagy a kórházpedagógus válaszol, mindenkor a gyermekek nyelvén!

Talán nem véletlen, hogy a konferencia megnyitója után az első előadást a tübingeni klinika onkológus főorvosnője Astrid Kimmig és kórházpedagógusa Werner Hacker tartotta. Az olasz kolléga, Paola Giorio előadását legtöbben irigykedve hallgattuk, hiszen olyan kórházi infrastruktúrát és szervezeti felkészültséget vetített elénk, külön tanulószobákkal, könyvtársarokkal és persze bejáratott kórházpedagógus képzéssel, amelyről saját körülményeink között csak ábrándozhatunk. Kedves gesztus volt Paola részéről, hogy az előadások után úgy búcsúzott a többiektől: "Az elmúlt napok hallgatójaként megértettem (olaszul értő barátnője segítségével!) az előadások 40 %-át. A maradék 60%-ot pedig a szívemmel értettem meg." (Mindenesetre itt minden malícia nélkül megjegyezhető, hogy szavai,- bármily kedvesek is,- a külföldi előadókat segítő információs rendszer hatékonyabb megszervezéséhez adhatnak indítékot.)

 

 

A csütörtöki záró előadás a marosvásárhelyi illetőségű Bálint László kórházpedagógusé volt, akitől örömmel hallottuk, hogy Erdélyben is működik kórház-pedagógia,- tán a mienknél nagyobb múlttal is-, viszont beszámolójának az a része melyben a szervezési-és financiális kérdések nehézségeiről szólt, már kevésbé volt (ismeretlen és...) szívderítő számunkra. A nap hivatalos programja után minden szempontból kellemes vacsora következett és lehetőségünk nyílt kirándulásra (Mecsek!), városnézésre és a szálloda wellness szolgáltatásainak igénybevételére is. A pénteki bőséges reggelit Bíróné Pallag Erika és Orosházi Katalin programnyitó előadása követte, mely a budapesti Szent László Kórház Transzplantációs Osztályának hétköznapjaiba engedett betekintést és örömmel tudtuk meg, hogy a csontvelő átültetésen átesett gyerekek számára kialakított Démétér Ház, és a vidékről, esetenként külföldről érkező betegek szüleinek fenntartott ún. "Lakóház" már-már az olaszhoz hasonlatos szép és kívánatos példa lehet minden hasonló, hazai intézmény számára. (Előbbi ad helyet a tanulás, a kreatív foglalkozások, a színjátszás-és bábelőadás, a Mikulás ünnep és a Csodalámpás találkozó eseményeinek!) Az ő újságuk az évszakonként megjelenő "Hírvelő", amiben a segítőkkel együtt, a betegek is gyakran cikkeznek, rajzolnak, s amiből a gyerekek és a szerkesztők mellett az osztályos dolgozók, a családtagok és minden érdeklődő érdekes és szórakoztató élményeket meríthet.

Zsámbor Csilla,- szintén Budapestről-, a palliatív ellátásra szoruló gyermekek és szüleik pszichológiai gondozásáról beszélt, érintve a kórházi dolgozók számára sem érdektelen esetmegbeszéléseket, szupervíziókat és tréningeket.

 

a gyász nem betegség

nem pszichopatológiai fogalom!

Nagyon mély és tartalmas előadást hallhattunk a Szegedről érkező Monostori Dórától, aki a gyásztanácsadás lehetőségeiről beszélt,- az onkológiai ellátásban. A tárgyvesztés bonyolult és fájdalmas élménye mellett szólt az anticipációs gyász, azaz a halálestekre, veszteségekre való lelki-technikai-anyagi felkészülés fontosságáról, valamint olyan felmérésekről, amelyek a szülők, hozzátartozók osztályos kezeléshez fűződő viszonyát vizsgálták. Feltétlenül idézzük azt az észrevételt, hogy a szülők általános meglátása szerint elégtelen az egészségügyi személyzet kommunikációja, és szükségesnek látják a segítő szakemberek, hermeneuták jelenlétét a betegosztályon. Az előadásban igen kategorikus állásfoglalásként fogalmazódott meg, hogy "a gyász nem betegség, nem pszichopatológiai fogalom! Nem gyógyszerekkel kezeljük!" Akár vitatémának is jó lett volna, de erre nem került sor.

Érdekes és pazar volt a névrokon Monostori Mária termékbemutatóval egybekötött ismeretterjesztő-és módszertani kérdéseket felvető programja. Kulcsszavai: probléma, stratégia, döntés, kreativitás, koncentráció, memória és logika,- mellett olyan fogalmak is helyet kaptak, mint: tolerancia, kitartás és kudarctűrő képesség. A szünetben a hallgatóság nagy része visszafogott vásárlási kompetenciával, de annál nagyobb érdeklődéssel rohamozta meg a játékpedagógus, író előadó pultját, aki egyébként korábban matematika-technika szakos tanárként dolgozott. Néhány itthon is forgalmazott játék márkaneve: Csúcsforgalom; Békaugrás; Maya-Mancala; a magyar fejlesztésű (Kovács Gábor) Cubi Cup; Görgi; Teknő-Csenő; A Hét Törpe; Aranyásók; Vad Mentők; Felhőfogócska; Sárkány Samu Fejtörői; Mester; Sajtos Futam; Kac-Kac Kukac; Bonanza Babszüret; Szivárványkígyók; Betűtorony; Tantrix Felfedező; Egyensúlyozó Játék; Fakopáncs; Halli-Galli Extrém; Száguldó Robotok, s végül a már történelmet írt Rubik-Kocka, valamint egy sor ördöglakat.

 

Mindannyiunkat megmozdító, nem mindennapi élmény volt a Szombathelyről érkezett Szabóné Novák Violetta által levetített kisfilm: egy a Bethesda mentálhigiénés osztályát is megjárt kamasz lánnyal készült bábos-játékterápiás felvétel, egy hányatott gyermekélet végtelen fantáziában és őszinteségben kifejezett vallomása. Az agydaganatos gyerekek mozgásszervi rehabilitációjáról készült videó felvétel, Andor Ildikó gyógytornász-gyógypedagógus rendkívül szép és hatékony munkáját mutatta be, egy kis betegének hónapokon átívelő terápiáját és fejlődését nyomon követve.

A pécsi Schlittné Csernók Ágnes témája a gyermek onkológiai betegségnél megjelenő oszteoporozis fizioterápiája volt, az ugyancsak pécsi Wágner Ida mozgásterapeuta pedig előadása után, jól meg is dolgoztatta a tisztelt hallgatóságot.

Ebéd után a szombathelyi Fekete Mónika a gyermekosztályon dolgozó személyzet mentálhigiénéjéről beszélt, estmegbeszélések, szupervíziók, tréningek, szülő-és Bálint-csoportok alkalmazásának szükségességéről és távlatairól.

Lazításképpen egy kis ízelítőt kaptunk Nemes László, zenész, előadóművész gyermekprogramjából, mégpedig erőteljesen interaktív formában. (E sorok írója másokhoz hasonlóan "kovácsmesterként" és "kóborló kígyófejként" is szerepelhetett a nagyérdemű előtt. Minden egyes jelenlévő hazavihetett magával egy CD-t!)

Kávészünet után a német kollégák magyarul szinkronizált filmjét láttuk a tübingeni kórházpedagógusok munkájáról és ez jó lehetőséget teremtett ahhoz, hogy a friss itthoni eredményekről szóló beszámolókat is meghallgassuk.

A késő délután,- némi pihenést követően-, a 20 éves Tölösi Péter Alapítvány és a 10 éves pécsi Kórháziskola díjátadó ünnepségének jegyében telt, műsorral, fogadással és más érdekességekkel. A konferencia utolsó, szombati napját a Kiskőrösi Rehabilitációs Központ nyitotta meg, saját működésének bemutatásával. A szervezet tekintélyét már az a körülmény is jelzi, hogy a tavalyi konferenciának ők adtak otthont.

És végül, de nem utolsó sorban a Bátor Tábor Alapítvány riportfilmjét láthattuk, ami külön örömünkre szolgált, mert mi Bethesdások, a tábori orvosok és cimborák mellett a megszólított gyermekek között is sok ismerős arcot fedezhettünk fel (Onkohematológiai osztály, anno...). Lelkes és rendkívül értelmes kis beszámolóik alapján minden kétséget kizáróan elhittük, hogy a Bátor Tábor a legjobb hely és a legjobb időtöltés a világon.

A konferencia zárása után az egyesület tagjai,- tehát magunk is-, részt vettünk a Kórházpedagógusok Egyesületének tisztújító közgyűlésén, (a leköszönő Görözdi Marianna elnök helyét ezután Helyesné Privarics Katalin tölti majd be) ahol többek között az a nagy megtiszteltetés ért bennünket (Bethesdásokat), hogy sorainkból választották az új elnökségi tagot, név szerint Reményi Imrét. Álszerénység nélkül mondhatjuk, hogy nem valami személyes érdem, áldozat vagy jócselekedet indokolta ezt a választást, hanem az a logikus felvetés, hogy ha már az úttörő pécsiek sarkában járnak a budapesti kórházpedagógusok, akkor ésszerű dolog, hogy az elnökségben őket is képviselje valaki. Őszintén reméljük, hogy ez a kör a későbbiekben tovább bővül majd más, a kórház-pedagógia ügyéért már egyébként is nagy odaadást tanúsított magyar városok képviselőivel.

Reményi Imre szociálterapeuta

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph