“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset_32x.png
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Híreink arhív

Pávics Sándorné Erika végleg elment | Bethesda Gyermekkórház

Valahogy nem akar lekerülni a fekete zászló a főbejárat fölül. Ismét gyászolunk. Július 31-én szombaton, gyors lefolyású, rosszindulatú betegségben elhunyt Pávics Sándorné Erika, főgyógyszerészünk.

"Ti vagytok a föld sója" - mondta Jézus tanítványainak és majdani követőinek. (Mt 5,13) Mert aki így él, ilyen magától értetődő egyszerűséggel feloldódva ízesíti meg másoknak maga körül a létezést, annak nélkülözhetetlensége csak hiányával válik igazán nyilvánvalóvá.

Ilyen volt Erika is. Magában hordta történelemtől megviselt nemzedéke sebeit: szülei megalázását és kifosztását a szocializmus jegyében, keserves küzdelmét a tanulásért, hogy gyógyíthasson, és mindezek ellenére a szülőföld és közelebbi pátriája mélységes szeretetét.  Nem siránkozott, nem rémüldözött, nem menekült, tette a dolgát hűséggel - így élte meg mélyen gyökerező hitét, ahogy egy református hitvallásos iratunk mondja: "fölemelt fővel minden viszontagság közepette". A Margit Kórházból jött a Bethesdába Dizseri Tamás hívására. Nem volt kevés a feladat, ami rá várt: korszerű intézeti gyógyszertár létrehozása, működtetése. Keze alatt több született ennél. Vajon van-e még valahol olyan kórházi gyógyszertár, amely az osztályos gyógyszerrendelések kiszolgálásán túl ennyire beleszervült a közvetlen gyógyításba és a közösségbe? Erika számára nem volt munkaidő, ha hirtelen kellett felhajtani valahonnan egy hiánycikk gyógyszert épp zárás előtt. Együtt gondolkodott, töprengett az orvosokkal a jó gyógyszerválasztáson egy-egy nehezebb esetnél. Amíg onkológiánk volt, minden gyereket név szerint ismert, és mindig kitalált valamit, amivel könnyíthetett tüneteiken. Egészen magáénak érezte a Bethesda sorsát, együtt "szorongott" a vezetéssel a költségvetés hiányain: szállítóktól, hitelbe szállító cégektől "kunyerált", hogy valamiképp csökkenthessük a gyógyszerszámlát, mégse' szenvedjen senki, semmiben hiányt.

Gyógyszerészként az egyedi magisztrális készítmények megalkotásában teljesedett ki igazán, ezekben mutatkozott alkotó fantáziája és szaktudása olyan időket idézve meg, amelyekben a patikus még közvetlenül gyógyított, s nem "csak dobozokat pakolt a polcokra" - amint ő mondta magáról néha.

Fájdalmas hiányát közösségünk életében is megérezzük. Kevesen tudják, -erről ő maga gondoskodott - hogy milyen diakóniai munkát végzett, hogyan segített közvetlen és távolabbi munkatársain, hogyan adakozott, ha egy kifizetetlen gázszámla, egy gyermek beiskolázása, egy ápolásra szoruló házastárs, vagy szülő gondja terhelte őket. Kórházi esemény nem volt nélküle, nem hiányzott egyetlen istentiszteletről, rendezvényről, (ahol a teremrendezésből is kivette a részét) bethesda konferenciáról, a berekfürdői ápolói konferenciákról, ahova mindig saját kezével készített ajándékokkal érkezett.

Jó értelemben népszerű volt köztünk, mert úgy vezette a gyógyszertárat, hogy annak mindenki előtt nyitva állt az ajtaja. Csak egy jó szóért belépni, bajunkat elmondani szokásunkká lett. A maga gondját csak a legközelebi kollégáival osztotta meg, de együtt örültünk vele gyermeke sikerein, unokái születésén, a szeretett velencei kis "birtok" kertészeti eredményein.

Tudtuk, hogy mennyire szívén viseli a Pasaréti refomrátus gyülekezet sorsát, amelynek hűséges tagja volt, de sosem hallottuk, hogy hitével kérkedett volna a református intézményben, amelyet egészen a magáénak érzett... Úgy ment el, ahogy élt: fegyelmezetten, gyorsan, különösebb felhajtás nélkül, a feladatra koncentrálva."Most láttok utoljára itt." - mondta közelebbi barátainak, amikor alig egy hónapja egy pénteki napon munka után még elköszönt.(Az átépítésre váró gyógyszertár kipakolva, ellátás az átépítés alatt megszervezve, megrendelések, helyettesítés elintézve.) Tudtuk, hogy kórházba készül kivizsgálásra, de csak egészen kevesen tudták, és ő maga sejtette, hogy milyen nagy a baj. 68 éves volt.

 

Családja gyászában osztozva, hálát adunk Istennek Erikáért, aki most, számunkra oly fájdalmasan hamar fejezte be földi szolgálatát!

-rgy-

 

Pávics Sándorné főgyógyszerészt a Bethesda Gyermekkórház saját halottjának tekinti.Velkey György főigazgató

 

Pávics Erika főgyógyszerész tiszteletére, 2010. augusztus 17-én 17 órai kezdettel, megemlékező istentiszteletre kerül sor a Torockó téri református templomban (1026. Budapest, Torockó tér 1.).A temetés helye és időpontja: Balatonfüred, 2010. augusztus 18. 16 óra.

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph