“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset_32x.png
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Híreink arhív

"Megérkezés önmagunkhoz" csendesnapok Balatonfüreden | Bethesda Gyermekkórház

Az idei Bethesda konferenciánk (csendesnapjaink) különös varázsát a szép idő és a gyönyörű hely mellett a téma és vendégeink: a Zalaegerszegi Kórház Gyermekosztályának 15 munkatársa adta. Régi tartozásunk volt velük szemben, hogy viszonozzuk végre azt a felejthetetlen néhány napot, amit Gárdos László főorvos úr meghívására a körükben és a dombos zalai vidéken tölthettünk.

 Témánk: "Az út értelme, megérkezés önmagunkhoz" első hallásra elvont és meglehetősen filozófikus hangulatot ígért, de hála Istennek, a záráskor mindenki megkönnyebbülten dőlhetett hátra, hiszen amiről beszéltünk, s ahogy azt az előadások felvezették, nem volt más, mint amit mindannyian saját életünkben keresünk minden nap.

 Sokan közülünk otthonos ismerősségel vettük átmenettileg birtokba a csendesnapok helyszínét a balatonfüredi "Siloám Otthont"; ezt a bibliai nevet viseli a református üdülő. Persze nem volt egyszerű sem Zalaegerszegen, sem Budapesten a Bethesdában leszakadni a feladatokról, de azért a program kezdetére majdnem teljes létszámban összeszedődött a csapat, amely néhány órával később lelkileg is megérkezett. A zalaegerszegiek már a nyitásra igazi meglepetéssel készültek: két hatalmas tálca frissen sütött rétessel érkeztek, azt körülállva méltattuk a házias jóízeket és a készítő dolgos kezeit.

 Rövid bemutatkozó kör után Steinbach József püspök úr nyitó áhítatát hallgattuk meg, melyhez a II. Korinthusi levélből választott idézetet. Az igehirdetés fő kérdése a bibliai szöveget idézve az volt, hogy mit is jelent a szilárd hit? A kérdés kibontása után végül arra emlékeztetett püspök úr, hogy ahol a hit nyomán öröm támad, ott minden bizonnyal a szilárd hittel találkozhattunk.

 Az első nap estéjének programja városnézéssel fojtatódott, amelyet a helyi "séta-kisvasút" nyitott és ezért szellős kocsijaiból élvezhettünk, miközben helytörténeti előadás szólt a fejünk fölött. A városnézés Végh Endre családi pincészeténél érte el célját, ahol is borkóstoló, majd kacsavacsora várt és persze legalább olyan jó ízű asztali beszélgetés. A megalapozott jó hangulatra építve végül dalra fakadtunk, néhány tiszán-, és dunántúli népdallal zárva le a szőlőhegyi látogatást.

 

Másnap reggel már az előadásokra készültünk, amikor telefonon jött a hír, hogy egyik előadónkat, Cholnoky Péter professzor urat baleset érte, és bár hála Istennek, nagyobb baj nem történt, mégsem vállalkozhatott a hosszabb útra. Másik előadónk Béres Tamás (az evangélikus teológia docense) viszont valahogy a déli parton kötött ki vonattal, így hát igazgató úr autóval indult a megmentésére. Amíg megérkeztek, gyorsan megalakítottunk négy beszélgetős csoportot, melyek vezetését Major János, Szabolcs Andrea, Hantos Mónika és Gárdos László vállalta. Le a kalappal a csoportok rugalmassága előtt, ahogy a programváltozáshoz alkalmazkodtak, gyorsan megtalálták a közös hangot és nem szenvedtek megbeszélni való témák hiányában. Később az is kiderült, érdemes volt türelmesen várni  Béres tanár úrra, mert nagyszerű, tisztán vezetett gondolatsort hallhattunk tőle a témáról. Egy nagy kérdőjellel indított: mi az hogy megérkezni önmagunkhoz? Van ennek értelme, talán ki volnánk fordulva önmagunkból? És valóban széles merítésű idézetsorokkal bizonyította, hányszor és hogyan merült fel ez a gondolat költészetben, teológiában, filozófiában, tudományban. Az előadás a "most"-ról, a pillanat megnyeréséről szól fejtegetésnél érte el forrópontját amelyben végül megszülethet a hála, az életünkről való további gondolkodás kiindulópontja.

 

A délután nagyobb részét a pihenést szolgáló szabadidő töltötte ki, melyben néhányan azért meglátogattuk Pávicsné Erika, volt főgyógyszerészünk sírját.

Lassan a vacsoridő közeledett, amikor újra összegyűlt csapat, hogy részt vegyen Kubliczki József avatott és lendületes népi táncházán. Nem is mindenki bírta a friss tempókat, sorra dőltek ki az ágy melletti munkában friss lépésváltásoktól elszokott ápolók és doktorok.

Este aztán jól esett a négy csoportra osztott társaságnak a játékos vetélkedőn való üldögélés, amelynek legvidámabb pillanatait a megadott végszavakra rögtönzött drámai előadások és a jelmezbe öltözött szereplők fergeteges előadása okozták.

 

A záró nap délelőttjén sétahajózás várt ránk a Tihanyi - öbölben, kellően ellazítva az előző nap fáradalmait még ki sem heverő társaságot. Aztán ismét összegyűltünk, hogy meghallgassuk a kiscsoportok vezetőinek beszámolóit a beszélegtéseken elhangzottakról, valamint két kollégánk: Szalma Anna és Gyenes Vilmos gondolatait a témáról. Anélkül, hogy összebeszéltek volna, mindketten egy-egy Remenyik verset idéztek meg gondolatmenetükhöz. Gyenes Vilmos a "belénk helyezett istenarc" -ról gondolkodva beszélt a háláról, az igazság órájáról, a feladatról, az idő múlásáról, ahogyan ő fogja egész keretbe élete vezető elveit.  Szalma Anna egy másik Remenyik vers kapcsán eljutott az élet egészét átfogó szenvedés témakörhöz, s annak le nem záruló megértéséhez mutatott példát. Közben megékezett a záró áhitatot vezető Szilágyi Pál nagytiszteleű úr Palóznakról, aki a János evangéliumából a lábmosás történetén át mutatta be a maradiság és maradandóság ellentétpárját használva az Istenhez szolgálaton át vezető út egyetlen esélyét.

Az üdülő igazi ünnepi ebéddel rukkolt elő a zárásra: igaz fárasztóan sűrű, mégis üdítő néhány napot élhettünk át együtt, amelyekre sokáig emlékezni fogunk.

-rgy-

 

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph