“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset_32x.png
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Híreink arhív

"Lesz nekem ötvenszázkettőmillióezer fotintom" | Bethesda Gyermekkórház

"Lesz nekem ötvenszázkettőmillióezer fotintom"- mondja egy pöttöm lányka Sanyi bácsinak útban a szentendrei Skanzen felé. "Az igen!" - hangzik a válasz, - "és mit veszel rajta?" "Hát egy csipszet, és azt neked adom!" Ez a "neked adom" a jellemző 2014. évi (Ilkás) bentlakásos epi-táborunkra. A gyerekek a jó kedvüket, bújós-barátkozós kedvességüket, a felnőttek a programokat, gondoskodást, a szerető elfogadást adják. Ettől jó a program, egymásra találtunk. Nem először történik, reméljük, nem is utoljára,

bár az idő múlásával is szembesülnünk kell; egy évek óta augusztus végén a Bethesdában epitáborozós nemzedék kirepült, helyükbe egészen újak jöttek, összesen 14-en. Hozzájuk csapódtak egy-egy program erejéig a neu-s csapat gyerekei közül néhányan. Kiss Sándorné főnővér és Magai Margit a szokásosan gazdag programot állította össze. Volt ebben strand, noha a rosszabb idő miatt csak egy napon jutottunk el a BVSC-be, volt Skanzen kenyérsütéssel Szentendrén, vasúttörténeti park kisvonatozással és ásványkiállítással, Állatkert, no meg a benti programok. Gábor bácsi izgalmas ügyességi feladatokból álló csapatversenyt szervezett, melybe bevonta a felnőtteket is. Christiane Hacker zenei játékos foglalkozással készült, eljöttek a bohócdoktorok, Margit nénivel József és testvérei történeteit játszották el esténként sok énekkel, komoly beszélgetéssel, tanulsággal. Részt vettünk a Városligetben egy Kresz-játékon, amelyen Szilvi néni rendőr főtörzsőrmester vezetett be bennünket a biztonságos gyalogos és kerékpáros közlekedés rejtelmeibe, és nem maradt el a tábort záró ki mit tud, a gyerekek műsorszámaival és ajándékokkal. Szóval sok érdekességben volt részünk, de a legjobb a találkozás, a közös játék, az együttlét élménye volt. Vera nénitől, akinek vezetésével tésztát dagasztottunk teknőben és cipókat sütöttünk kemencében, megtudtuk, hogy mi már kenyeres pajtások lettünk, hiszen megosztottuk egymással a kenyerünket. "Vera néni, te jó fej vagy!" -hangzott erre közülünk, egy ugyancsak nem nagy növésű fiúcskától a szentencia. - Egy másik "fiunk" Tomi hosszan hezitált, mit is tudna előadni a ki mit tudon. Margit néni segítségével megállapodtak, hogy legyen az mégis egy tréfa, a viccet mindenki szereti. Ám Tomi nem teljesen bízott magában, mert nem olyan könnyű dolog először életében kiállni egy közönség elé, még ha azok kenyeres pajtásai is. Sebaj, erre is van megoldás, megbeszélték, hogy Tomi egy sün bábut húz a kezére, a viccet majd Süni mondja el, Tomi csak ott áll mögötte. Ebben a szellemben gyakoroltak hát hosszasan. Eljött a nagy pillanat. Tomi kiállt a sünnel és belefogott: "Miből készül a babaolaj?"- a közönség várakozva hallgat- "Hát babából." Kevéssé heves mosolygás a közönség soraiban. - "De, Tomikám, elhagytad a vicc elejét -segít Margit néni -  "Miből készül a tökmagolaj? Hát tökmagból - ezzel kellet volna kezdeni." "Ja, tényleg!" - helyesel öntudatosan Tomi, - mire kitör az általános derültség. -Köszönjük minden segítőnek, az Alapítványnak és a Neurológiai Osztály csapatának a támogatást ehhez a remekbe sikerült táborhoz!

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph