“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset_32x.png
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Híreink arhív

Volt egyszer egy szegíny embe'. Da hát olyan máma is van, egyet láttam ma reggel is a tükörbe. | Bethesda Gyermekkórház

Amikor a Bethesda kertjében az aranyeső kezdi eldobálni feslett szirmait, a nővérkék  szekrénybe rejtik a zöld malaclopót, fázós tagjaikat szokták volt burkolni belé, ha az udvaron át szaporáznak a Labor felé kémcsöves kosárkával. Ilyenkor a Liget fái zsenge lombokat eresztenek, és már nedves föld szaga leng be a kórtermek nyitott ablakán. Nagyot sóhajtanak a gyógyulók. Egyszeriben mindenki érzi, hogy itt a tavasz. Végre! Ilyentájt rendesen a takcsinénik nekiesnek az ablakpucolásnak, és a Neurológián is össze szokta dugni fejét Rozi főnővér és Margitka katechéta, hogy megszervezzék a tavaszi epilepsziás klubot. Most sem történt másképp. Hamar összetrombitálták a szokott csapatot, kitalálták a programot, és Istennek ajánlották a többit. Így esett, hogy április 9-én szombaton 50 gyerek, fiatal, és szülő sereglett be az ebédlőbe a régen várt találkozásra. Nem voltunk most annyian, ahányan szoktunk, de kinek a foga fájt, kinek az autója romlott el, kinek a kedve, szóval kimentették magukat jó páran.

Kezdetnek daloltunk egy nagyot a táborozásokon megismert és már kívülről fújt énekeink közül, aztán Margitkával játszottunk el egy bibliai történetet. A hajóban evező tanítványok nálunk is mind kimenekültek a habok közül Jézus segítségével, akit most Norbi alakított.

Kis sütiszünet után megérkezett a Görömbő Kompánia. Akkor kezdődött csak az igazi játék. Szólt a kecskeduda, a nyenyere, na meg a mese. Hát az úgy volt, hogy volt egyszer egy szegény ember. Ma is van ilyen, egyet ma reggel is láttunk a tükörben. - Kezdte Zoli bácsi a mesélő. Akkor aztán mindjárt a havasokba kerültünk, ahol a szegény ember gyereke, a kicsi pásztorfiú akarta kihajtani a birkákat. De mindenhol csak a fránya hideg hóban tapodott a bárány. Akkor a kicsi pásztorfiú elindult, hogy visszaszerezze a tavaszt. Legelőbb a nénikéjéhez futott, akinél az eszét tartotta. Orsi nénje aztán ki is okosította: az ördögök dugták el magukhoz a tavaszt. A kicsi pásztorfiúnak nem kellett kétszer mondani, ismét útnak indult, találkozott is mindenféle szerzettel, akiket előbb kiolvasztott az Orsi nénjétől tanult mondókájával a hóból-fagyból, míg végre mind együtt felkerekedve visszaszerezték a tavaszt, de akkor már a nyarat meg az őszt is, ha már ott jártak, ahol a madár se jár. Mondanom sem kell, hogy a mesének nemcsak hallgatói, de szereplői is voltunk mindannyian. Ha valami nem tetszett, elmondtuk a dalocskát: "Ha megfogom az ördögöt, a ládába zárom, mennél jobban fickándozik, annál jobban rázom..."

Nem csoda, hogy minden rossz kiment belőlünk.

A játék után az ebéd következett, Majoross Nóri csapta igazán kitett magáért a kedvünkért: bécsi szelet, rizibizi, koviubi volt a pazar ebéd. Ki is tettünk magunkért az elfogyasztásában, nehogy megbántsuk őket azzal, hogy csak piszkáljuk az ételt. Aztán persze még ott voltak a süti csodák, amiket az anyukák gondos kezei készítettek az alkalomra. Még alig tettük le a villát, már is ott voltak a "segítő kutyák" és gazdáik, akik előbb nagy tapsokat kiváltó mutatványokkal szerepeltek, majd a kutyusokkal lehetett közvetlen közelből barátkozni mindenkinek. Mondani sem kell, annyi jutalomfalatka volt a honorárium, hogy a program végére már csak pihengetni vágytak a főszereplő jószágok.

A délután hátralévő részében csapatunk ketté vált. A szülők Jakus doktornővel vonultak el megbeszélni a felnőttes dolgokat, a fiatalok pedig szalonjátékokat játszottak mint  jólnevelt úri kisasszonyok és úrfiak, akik között az évődés és pajkosság csak szalonképes formában történhetett. Ám ekkor már négy óra volt. Mindenki ráébredt, menni kell haza, tovább. Akkor hagytuk abba, amikor a legjobban dolgozott a kedv ott belül. Már csak így van ez, így lesz édes hiány az emlék. Köszönjük az Alapítványnak a támogatást, valamint Rozinak, Margitnak, Sanyinak és Zolinak a szervezés és lebonyolítás fáradozásait. Külön is köszönjük a konyhánk irántunk való szeretetét. Ősszel újra találkozunk. De addig még ott a nyár, és jönnek a táborok!

-rgy-

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph