“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset_32x.png
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Híreink arhív

Bakonyszücs, te csodás! | Bethesda Gyermekkórház

A 2015. évi családos epi-táborunk hagyományőrző is volt, meg újszerű. Újszerű, mert új családok kapcsolódtak a programba, és hagyományőrző, mert ismét dr. Bakos Tóth Márta pszichológus bakonyszücsi és vendégszerető rehabilitációs otthonába kéredzkedtünk be hagyományosan felépített

programmal. A mindenre elszánt fő szervezők: Magai Margit katechéta pedagógusunk és Kissné Bánfi Rozália főnővér 10 családot hívott meg szülőstül, gyermekestül, testvérestül, de végül csak 9 érkezett meg közülük együtt a segítő kísérőkkel: dr. Bodó Tímea gyermekgyógyász szakorvossal, és Németh Sándorral, Rideg Gyulával egyetemben.

Programunkban idén sem volt semmi különleges, kitűzött cél. Talán éppen ezért sikerült olyan jól a tábor. Egyszerűen csak a közösség élményét kerestük, és ehhez kínáltuk a Bethesda oldaláról mindazt, amit hasonló alkalommal mindenki más is nyújtani szokott. A megérkezéskor -vasárnap lévén- részt vettünk a falu templomában a misén, ami azért volt különleges, mert aznap a "Jó Pásztor" vasárnap volt és ezért egy "kispap", dr. Kulcsár Dávid hallgató szolgált a veszprémi egyházmegyéből (beszéde nyomán beleélhettük magunkat a a papi hivatás nehézségeibe, és azt is megtudtuk, hogy jövőre már a Vatikánban folytatja a tanulmányait), de egyúttal búzaszentelés ünnepe is volt, amit faluhelyen, legalábbis Bakonszücsön hagyományosan megünnepelnek, hiszen a falu zöme a gazdálkodásból él. (Néhány gyerek a mi csapatunkból is magához vett néhány szál megszentelt búzát fellelkesülve a kenyérről hallott megindító beszéden.)

A mise után közös ebéddel indult a mi programunk, egyelőre még kicsit elfogódva, fegyelmezett hangulatban üldögéltek a családok a boltíves ebédlőben. Aztán minden család berendezte a maga wigwamját igényei szerint egy kis délutáni sziesztával egybekötve.

Késő délután találkoztunk újra a megbeszélt program szerint. A közös éneklés és a Németh Sanyi által vezényelt családi ismerkedős játék hozott mindannyiunkat igen vidám hangulatba. Azután különváltak gyerekek és szülők, a gyerekek közös játékra Margitkával és Rozi főnővérrel, a szülők pedig szülői értekezletre vonultak el Sanyival és Gyulával.

Már éppen jól benne jártunk a történetmesélésben, amikor a gyerekektől jött a hír, hogy valaki rosszul van. Nemsokára mentő is érkezett, majd a helyiek nagy riadalmára mentőhelikopter is. Hála Istennek nem lett nagy a baj. Néha a rohamok légzésleállást okoznak, de a mieink (Rozi és Bodó doktornő) tették a dolgukat ügyesen. Végül azért a biztonság kedvéért csak elvitték Veszprémbe a kislányt a mentősök anyukájával együtt. (nővére és édesapja másnap reggel autózott utánuk.) Majd Rozi főnővér átjött a gyerekekhez és a szülőkhöz és szép kerek mondatokban elmesélte, hogy mi is történt, egyúttal megnyugtatta a kis közösségünket. További megnyugvást keresve mindjárt el is mentünk a falu határába egy kis tavacskához, horgásztóhoz, ahol a már estébe hajló időben a naplementét nézegetve rendeztük felborzolt kedélyünket. Másnap délelőtt aztán már újra beleélve magunkat a táborozás örömébe kézműves foglalkozáson vettek rész a gyerekek, amelyet Hanula Csordás Dóra és két teológushallgató (Právetz Anikó és Tóth Cseperke) vezetett Pápáról. 3 dimenziós képek készültek anyák napjára, illetve mindenki ültethetett kis cserépbe levendula-, és más palántát, a cserepet ki is lehetett díszíteni sokféle módon. Ezalatt a szülők megint külön beszélgettek, de most már két csoportban: külön az asszonyok, külön a férfiak, de közös témáról. Ebéd után Pápára mentünk, ahol a Halász család fogadott bennünket a nagyon várt szenzációra. A Halász családnak ugyanis többféle kisállat mellett több pónilova is van. Őket lehetett igazi nyeregben ülve meglovagolni, sőt Halász papa befogta kedvünkért a kiskocsi elé a két legnagyobb lovacskát és több csoportra osztva bennünket sétakocsizhattunk Pápa utcáin a pónifogaton. Mondani se kell, elég nehéz volt eljönni a helyszínről a program végén, valahogy még mindenki akart lovagolni, vagy simogatni egy utolsót. Közben megérkezett Fogarasi András főorvos úr is, aki külön a mi kedvünkért hazafelé Miskolcról elugrott megnézni minket egy estére. Másnap délelőtt, ahogy a meterológiai jelzések előre mondták, lehűlt az idő. El is vonultunk ismét Pápára és beültünk a Várkertfürdő jó langyos termálvizébe, persze a gyerekek inkább a csúszdán múlatták az időt. Ezzel el is ment az egész délelőtt, és ebben az élményben most sem csalódtunk, hiába no, a víz az úr.Délután már Bakonyszücsön a kölcsönkapott kultúrházban a pápai Tánclánc zeneiskola növendékei táncoltak és zenéltek, sőt meg is táncoltattak minket Müller Anita igazgató vezetésével. A tánc után, még mindig a falu kultúrházában időztünk: nem maradt el a szokásos ki mit tud, amelyen főképp a gyerekek adtak elő, verset, táncot, jelenetet, az anyák tánckara ugyancsak nagy sikert aratott, valamint a Szelíd farkas és Rontom-Bontom Piroska zenés meséje, amelyet a bethesdás csapat adott elő a családok nagy mulatságára. Természetesen nem maradt el a siker: az erkölcsi és a tárgyi elismerés egyetlen szereplő számára sem.A harmadik nap délelőttje a szülők számára az összefoglaló szülői értekezlettel telt. Elképesztően jó volt átélni, mennyire egymásra hangolódtak a különböző családok és még azok is, akik először jöttek el az alkalomra és kezdetben elfogódottan figyeltek, hogy vajon mi lesz ebből, ám a végére feloldódva, boldogan dőltek hátra pusztán attól a tudattól, hogy van, aki érti és ismeri az ő gondjaikat. Jöttek mentek az ötletek, javaslatok, tapasztalatok és az e-mail címek. A gyerekek ezalatt ismét alkottak a pápai teológusokkal, Csordás Dóra mellett most Csöngedi Nikolett és Kocsi Ábel vitték a prímet. Gyönyörű köveket hoztak Dóráék, ezekre lehetett műalkotásokat festeni. Előtte pedig Margitkával földolgozták a tábor történéseit. Már csak a záró ebéd volt hátra, és könnyes-mosolygós búcsúval mondtuk mindannyian egymásnak:"jövőre, veled, ugyanitt!" - Összefogva az elbeszélést, arra az élményre kell hivatkoznunk, amelyet minden résztvevő megszerezhetett ezen a békés pár napon, melyeken egyszerűen csak létezhettünk gondjainktól átmenetileg megszabadulva, megpihenve, jó érzésekre téve szert. Ezek talán elkísérnek mindannyiunkat otthonra is, hogy egy darabig könnyebb legyen vinni az élet terheit.Köszönet a Bethesda Kórház Alapítványnak a támogatásért és dr. Bakos Tóth Mártának a táborozás lehetőségéért, és a minden részletre kiterjedő figyelmes szeretetért, valamint a Pápai Református Teológiának és Hanula Csordás Dórának pedig az újszerű programokért és a segítségért.-rgy-

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph