“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset_32x.png
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Híreink arhív

Bethesda csendesnapok 2010. Balatonfüred | Bethesda Gyermekkórház

A "Bethesda csendesnapok" különös műfaj. Nem hasonlít semmi olyanra, amit általában az egészségügyben dolgozók művelni szoktak kevés szabadidejükben. A Bethesdában az is jó, hogy évente legalább egyszer a két házból (Bethesda, Ilka) rá lehet venni 40 embert,

hogy menjünk el valahová vidékre, rendszerint a református egyház valamelyik konferencia központjába, és két fél, meg egy egész napot töltötsünk együtt "lelkizéssel". A lelkizés itt át-, és fellelkesítést jelent, melyek hagyományai még 1993-ba nyúlnak vissza, a Bethesda újraindulása idejébe. Akkor a fő kérdés az volt, a nevet és tulajdonost váltó kórházban hogyan és mitől születik újjá az egyházi intézménytől várható lelkület. Ma már más a fő kérdés, de a lényeg ugyanaz: gyereket, azaz embert ápolni, gyógyítani lélek nélkül lehet ugyan, de az kinek jó? Karban kell tehát tartani a lelket: az egyénét is, meg a közösségét is, mert annak is van lelke, ahogy betegeink hálás szüleitől és más vendégektől nem egyszer visszahalljuk.

 

Idén úgy esett, hogy hoszú rákészülés, egyeztetés, beosztás csere-bere, valamint az otthoniak felkészítése után Balatonfüredre, a "Siloám-Missziói Otthon és Üdülő"-be jutottunk el október 8 - 10 között hosszú hétvégére. Az együttlétnek keretet adó téma a kérdés: Mi a viszonyunk a Szentíráshoz? Igaz ugyan, hogy máskor kórházi létezésünkhöz közelebb álló, gyakorlatiasabb témát választottunk, de aztán most is hamar kiderült, a Biblia-kérdés egyáltalán nem olyan távoli, mint amilyennek első olvasatra látszik. - Amint a buszból kikászálódtunk batyuinkkal, már várt ránk első előadónk: dr. Korzenszky Richárd tihanyi apát úr. Az ő tiszte volt, hogy megalapozza a témát. Gyakorló pedagógusként az alkalmat arra használta, hogy a "lelkünk megérkezzen", ahogy az út mellett várakozó indián mondta egykor. Folytatva amit elkezdett, tovább is történeteket mesélt, amelyekból megérthettük: életünk igényli a szellemi igazodási pontokat Ez az igény nehéz élethelyzetekben különösen is feltámad. Ilyenkor segít, ha tudunk egy "szép" szöveget könyv nélkül, mert felidézhetjük, és segít kívülről látni, megérteni helyzetünket. Különösen is ajánlotta, hogy Pál apostol levelei közül az I. Korinthusi levél 13. részét memorizáljuk, mert ezekre a szavakra nagyon sokszor lehet szükségünk. Persze ehhez kézbe kell venni a Bibliát, időt szánni rá, és keresni a napnak olyan idejét, amelyben a gondolatokkal elmélyülhetünk. Irodalmi utalások sorával szemléltette, hogyan hatja át a gondolkodást a Biblia egy-egy meghatározó sora. Richárd atyát nagyon jó hallgatni, nem véletlenül hívjuk újra és újra.

Már estébe hajlott az idő, amikor a csípős időben kissé szellős, nyitott "liliputi vasúttal" egy füredi pincészetbe vettük az irányt. Végh Endre borász vendégei voltunk, akinek családi pincészete a hegyoldalban fogadja a helyi borokkal ismerkedni kívánó vándort. A hordók között egyik fajtát a másik után ízleltük és közben élvezhettük a borász-mesterségbe beavató történeteit, majd később az általa készített kacsa vacsorát.

 

 

A szombat délelőttje az előadásoké és a kiscsoportos beszélgetéseké volt. Dr. Marjovszky Tibor debreceni ószövetséges professzor a mai olvasónak sok fejtörést okozó Ószövetség olvasásához igyekezett kedvet csinálni. Dióhéjban: azt ajánlotta, fogjuk fel úgy ezt a szöveget, mint didaktikai művet, amely tanítást ad egy létező világban emberi sosrsok, életek szemléltetésével. Az idő adta keretek közt kitért a történeti és a prófétai hagyományra, melyeket az évszázados szerkesztés formált egy szöveggé. Pédául sok érdekességet emíltve be-be világított a kevésbé idézett szövegek részleteibe. Végül egy Shakespeare idézettel fogta össze a mondandót: "A törvény nem halt meg, csupán aludt. Hány van, ki nem mert volna bűnbe esni, Ha már az első, aki vétkezett, Felel tettéért! Most a Jog fölébredt: Minden múlt bűnt felír; s mint jós tükörben: Meglátja a jövendő vétkeket..." (Szeget szeggel)

Dr. Békési Sándor a KGRE Hittudományi Karának dékánja arra a kérdésre kereste a választ: "Hogyan formálhatja az életünket a Biblia, ha olvassuk?" A választ az életvitel változásában látta. A bibliaolvasás kevésbé technika, inkább létkérdés. Életünk a természet körforgásában és a történelmi előzmények által meghatározva zajlik; az ünnep és a hétköznap ritmusa ismétlődik. Egyik a másikban gyökerezik, s mindkettőt végül az Isten tisztelete (istentisztelet) teszi élhetővé és tartalmassá, esztétikussá és etikussá. Bonhoeffer nyomán a magányos (hallgató hallgatás) istentisztelet jelentőségét emelte ki, amely a "várás a szóra"  állapota, melyben előbb az ige olvasása-megértése, majd az imádság emeli fel a lelket. Különösen is a valakiért könyörgés ad keretet a napnak. Igy lehet az új napot tisztán elkezdeni, és így lehet a nap végén úgy feküdni ágyunkba, mint aki tudja, koporsójába készül, ám mégis az új nap (feltámadás) reményében. Zárásul egy izgalmas kérdéspárt vetett fel: nemcsak az a kérdés, hogyan helyezem el a biblai szöveg üzenetét az életemben, de az is, hogy magamat hogyan tudom elhelyezni az üzenetben. - Az előadásokra kis csoportokban reflektáltunk. Szabolcs Andrea, Sirkó Éva, Kollák Zita és Kovács Miklós fogták össze a beszélgetéseket, amelykből kiderült, amit mindenki előre sejtett: a biblaolvasás tekintetében is sokfélék, de mindannyian a másik élményeinek, tapasztalásainak befogadására nyitottak és készek vagyunk. - A délután hosszú szabadidőt hozott, ami kinek Balaton parti sétát, az őszi napfényben sütkérezést, jól eső ejtőzést, kinek pedig kultúrális élményt, a Jókai- és (a most megnyílt) Vaszary ház meglátogatását jelentette. Néhányan Pávicsné Erika sírjához is kimentek egy imádságra, mécses-gyújtásra.

Késő délután Bácsi Gabriella és Vastag Richárd, két fiatal és vérbeli néptáncos próbált belőlünk tánházat kiállítani. A magunk módján igyekeztünk is, így aztán a Bakonytól a Bodrogközön át Háromszékig kipróbáltuk a magyar tánclépések alap figuráit. Közben kaptunk rendesen a népzenei és a néprajzi ismeretekből, de ez csak növelte lelkesedésünket, és elismerésünket a két lelekes és tehetséges néptáncos előtt, akik különböző iskolákban több száz gyermekkel fogalalkozva igyekeznek átörökíteni a néptánc hagyományait. - A második este, amint az már Bethesda csendesnapokon megszokott: a közös játéké. Németh Sanyi állított össze remek csoportversenyt, amelyben ügyességi és szellemi feladatok megoldásában, valamint egy jelmezes színdarab bemutatásában mérhették össze erejüket a csapatok. Régen nevettünk ilyen sokat. (Talán a képek mesélnek a hangulatról.) -

A vasárnap délelőtt zenei "meglepetése" volt egy hegedű szólókoncert. Elfogadta ugyanis meghívásunkat Kárpule Ferenc hegedűművész, aki már egy ideje az aluljárók utasait kápráztatja játékával. Nekünk Vivaldi, Csajkovszkij, Sibelius egy-egy művét hozta, méghozzá olyan nagyszabású darabokat, mint a Csajkovszkij hegedűverseny 1. tétele. Mint tőle megtudtuk erről a darabról azt írta egy korabeli kritikus: "nem más, mint a hegedű húrjainak összekócolása." Forcsa volt (nagy)zenekari háttér nélkül hallgatni ezeket az igazán virtuóz szólókat, de a látvány mindenkit magával ragadott, ahogy művész és hegedűje eggyé vált a zene alatt, miközben a világ jelentéktelenné zsugorodott össze kisszerű problémáival.

Végül Szilágyi Pál nagytiszteletű úr igehidretése és az áhitat tette fel a koronát programunkra. -

Köszönet a Bethesda Kórház Alapítványnak és kollégáinknak a nagyszerű élményért.

-rgy-

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph