“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset_32x.png
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Híreink arhív

Elbúcsúztattuk főgyógyszerészünket, Pávicsné Erikát | Bethesda Gyermekkórház

„Te benned bíztunk eleitől fogva…” Sötét ruhás emberek gyülekeznek a Bethesda – Hungária sarkon. A gyógyszertárban korábban hűvösre tett koszorúk már a kerítéshez támasztva várakoznak. Karton ásványvíz, műanyag poharak. Valaki a szomjazókra is gondolt.

A busz hajszálpontos, ne tartsuk fel a forgalmat. Nyakkendős úr a sofőr, kedvesen segédkezik, szakértő módján helyezi el a kényes virágokat. Ezúttal senkire sem kell várni, pedig sokfelől jöttünk. Mehetünk. Fegyelmezetten ülünk a buszban, egyelőre elfogódott csend. Furcsa ez; ha nem volnának a sötét ruhák, ha nem tudnánk, hova indultunk a dologidő közepén, olyan mintha kirándulni mennénk. Hogy is viselkedjen ilyenkor ötven ember összezárva? Vagy negyed óra múltán előbb halkan, aztán hallhatóbban elered a szó. Hiszen olyan régen voltunk együtt, és annyi minden történik velünk. Most ez is. Pereg-fordul a kilométeróra. A forgalom ezúttal elkényeztet….„Az embereket te meg hagyod halni…” Egy órával korábban érünk a füredi temetőhöz. A ravatalozó még üres, de az állványon már ott a hamvak feldíszített porcelánja. Meghökkenti az embert egy élet foglalatának ez a matériája, de Erika is mindig elsőnek érkezett. Fekete mellényes gyászhuszár ténykedik, az erősítő kábeleit illesztgeti. „Jó helyen vannak, - mondja ránk pillantva - ki lehet tenni a koszorúkat. Mellékhelyiség nincs.” - teszi hozzá tárgyszerűen. Régi sírok közt bóklászunk hát kis csoportokban. Az autóval érkező kollégák is sorra befutnak, Bocskai Edit is eljött. Mire a távoli harangszó megszólal, mind együtt vagyunk bethesdások. A férj – edzett katonaember – mindenkit személyes ismerősként köszönt. A család mellé állunk valóságban és átvitt értelemben is. A harang elhallgat, tiszta arcú idősebb lelkész érkezik kántorral, gyülekezeti tagokkal. Régi, veretes szavakkal szólít meg, a Ravasz László féle liturgiát használja. Rábízzuk magunkat nyugodt hangjára, hadd szedje össze gondolatainkat. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” – halljuk Jézus szavait a Máté evangéliumából. Erika élete mint bizonyságtétel rajzolódik ki előttünk. Kimondatlanul is érezzük a szavak mögül nekünk szegezett valódi kérdést. Vajon a mi életünk az-e? Legalább annyira, mint az övé volt, s legalább annyira hitből merítünk erőt mindehhez? Igazgatónk következik. Kimondja, amit mi is gondolunk, úgy teszi, ahogy mi is érzünk: hangját időnként elfojtja a bánat. A nők táskájukban kotorásznak zsebkendő után, a férfiak torkukat köszörülik. „Legyen ereje végig mondani!” – fohászkodunk magunkban. És van. Kegyelemből élő ember: most még jobban megsejteti velünk, mennyire összetartozunk a küzdelmes hétköznapokból épülő közös sorsban. Jó, ha az embert így vezetik. – Aztán a sírhoz megyünk, szülei hamvai várják a hazai földbe érkezőt. Még halljuk a krisztusi biztatást: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek énbennem…”, majd énekelünk, amíg a hantok és virágok a helyükre kerülnek: „Tudom, az én megváltóm él…” Nem tart sokáig az egész. Aztán beállunk kondoleálni a sorba, s vannak, akik arra várnak, hogy a felvirágozott sírnál egyedül vehessenek búcsút.„Szolgáidon láttassad dolgaidat….” Az özvegy kedvesen szeretetvendégségre invitál. Mennénk is, maradnánk is. A hívást nem elfogadni modortalanság volna, hát maradunk. A hely – Tölgyfa vendéglő – nem ismeretlen, itt kerestünk helyet, amikor a füredi neurológus konferenciát szerveztük anno. A hegyoldalból gyönyörű kilátás a Balatonra, meszelt falú pincegádorok, kocsányos tölgyek alatt áll a nádfedeles kerti helyiség. Asztalhoz telepedünk, eszegetünk, beszélgetünk. Jól esik a felfrissülés, néha kitekintünk a zöldeskék nyugodt vízre. Búcsúzkodás, aztán ismét a buszban Pest felé. A forgalom ezúttal is kegyes. Már nem kell keresni a szót, élmények, érzések jönnek elő, jól esik egymásra figyelni. Feladatok, ügyek is előkerülnek: ez lesz a jövő héten, azt szeretném megbeszélni veled, hogy… Sötét este van, mire Pestre érünk, ki itt, ki ott száll le előbb. Békésen tűnődő hangulatban búcsúzunk. Ezt is köszönjük, Erika!

-rgy-

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph