“… Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk,...”   Róma 15,1

 

1146 Budapest, Bethesda utca 3. hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset_32x.png
+36-1-920-6000
bethesda@bethesda.hu

youtube-30.png facebook-30.png
 

Híreink arhív

Igalra kihelyezett dolgos napok | Bethesda Gyermekkórház

Ez év január végén zajlott az évenkénti külső audit. Az audit záró értekezletén az SGS cég munkatársai a főigazgató, gazdasági igazgató és ápolási igazgató előtt kifejtették, hogy a kórház sikeres auditon esett át. Személy szerint én sokkal jobban élveztem volna, ha azt a tényt, hogy jól működtetjük a rendszert,

sokkal bővebben, részletesebben és hogy ne mondjam, nagyobb ovációval közlik velünk Ebből is látszik, hogy mindenkinek más okoz örömet. Én a méltatást szerettem volna, ők meg, hogy bizonyítsák éleslátásukat.Ezért aztán a méltatás helyett több időt fordítottak a saját észrevételeikre. Így jegyzőkönyvbe került az enyhe "nem-megfelelősség", amely így szól: „A szabályozó dokumentumok és folyamatnyomtatványok nem minden esetben azonosítottak, nem bizonyítható a jóváhagyás, kiadás, érvénytelenítés, nyilvántartás menete”.Most hogyan tovább? Nem hálás a feladat. Munkautasításokat, helyi protokollokat átszámozni, összeolvasni, megnézni melyik osztályon milyen számok alatt futnak ezek a dokumentumok? Megnézni, hogy ugyanazon a címen nem kerül-e elő más tartalommal bíró szabályzat? „Brrr!” Ez borzasztóan nem lelkesítő feladat. Miként lehet ezt a feladványt kedvvel, kellő aktivitással, hatékonyan elvégezni? Napokig gondolkodtam, mi lehet az a varázsszó, az a hívó szó, amivel az érintett osztályok főnővéreit meg tudom érinteni, hogy dolgozzanak velem, és még mosolyogni, lelkesedni is tudjanak?Azt hiszem, megtaláltam a legjobb lehetőséget! IGAL!Adott a hely: csend, meleg, kiváló feltételek a feszített munkára, motiváció a szabadidő megérdemelt kihasználására. Hurrá! Már csak szervezni kell. Kezdtem magam jól érezni. Gyorsan megkérdeztem minden érintettet, képes-e olyan lelkesedésre mint én? És igen! Mindenki azonnal készült, tervezett, milyen dokumentumokat hozzon magával, hogy áll össze a program és hasonló kérdések. Megerősítésként támogatást kaptunk az igazgató úrtól, az alapítványtól és az élelmezési osztály munkatársaitól. A teljes kényelem érdekében a Schweitzer otthon kilenc személyes busza is rendelkezésünkre állt. Köszönet érte!Indulunk. Kicsit felhős, kicsit napos árpilisi idő, gyér forgalom, és tavasz, tavasz mindenfelé, amerre a szem ellát. A somogyi dombság minden évszakban gyönyörű, de tavasszal éppen olyan, mint az otthonunk nagytakarítás után. Minden pedánsan a helyén van, egyenesek a barázda-sorok, nincs gaz, csak zöld erdő, barna föld, nyíló vadorgona.Igal csendes, vidékies, ám azt nem mondhatom, hogy „itt még a madár se jár” hiszen csak a madarak hangja hallatszik, nem beszélve rólunk!Délutáni megérkezés, kipakolás, elhelyezkedés.A program szerint rövid pihető után elfogyasztjuk az estebédet. Ezt követően még van annyi idő és erő, hogy elkezdjük a munkát. Vázolom a programpontokat, hogy mi a feladatunk és elképzelésem szerint hol az a cél, ahová a feladatteljesítés kapcsán el szeretnék jutni. P. Márti lelkesen vezeti a jegyzőkönyvet, mint minden főnővéri értekezleten. Nem hálás feladat, de ő jól csinálja.Kilencen vagyunk. Ilyen csapat-összeállítás még nem volt a kórház történetében. Az összes fekvőbeteg osztály főnővére és a kórház-higiénikus valamint én. Sajátos csoport. A szabályzatok, munkautasítások majdnem teljes mértékben a fekvőbeteg osztályokat érintik, így aztán bármelyik szabályzatot vettük a kezünkbe, bőven volt miről beszélni.A másnapi program szakmai részét 9-13 óráig és 16 órától estig terveztük.

 

 

Háromnegyed kilenckor már a szabályzatok borították az asztalt, és fél kettő-kettő között hagytuk abba az utasítások „összeolvasását”, áttekintését. Ebéd. Pihenés. Séta, alvás, fürdő, kinek mi a szimpatikus. Négyre újra összeáll a csapat, folytatjuk, ahol ebéd előtt abbahagytuk. Már kicsit fáradtabb a társaság, több az anekdota, több a beszélgetés, jönnek a poénok, de azért haladunk. Mindenki hozza a szakmai tapasztalatait, kiderül mennyire hasznos, hogy újra áttekintjük a szabályzatokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó újabb feladatainkat. Nagyon hosszan elidőzünk az osztályok közötti betegáthelyezés körüli információhiány okozta problémákkal.Érdekes, csak a vacsora maradt ki, valahogy elfelejtettük. Illetve Rozálnak este kilenckor eszébe jut, hogy az asztal sarkán, sok-sok dosszié között egyen egy pár falatot. Miután már igen jóízűen falatozott, csatlakoznak hozzá páran. Másnap reggel a gyönyörűen megterített reggeliző asztal mellett Ildikó, vidám pizsamájában minősíti az előző esti „igénytelenséget”. Tagadhatatlan, hogy ő mindig nagyon figyelt a tálalás részleteire és ebbe Eszter és Marcsi is besegítettek. A rendrakás, mosogatás maradt a többiekre, Katira, Mártira. A figyelmesség, amit a csapat egymás iránt mutatott, engem lenyűgözött. Azt hiszem, azért mert minden kényszer nélkül jött és annyira természetes volt mindez. És az is csak jó poén, hogy só került a kávéba. Véletlenül! Azt hiszem, csak Ibolyát kellene megkérdezni.Másnap délelőtt, még maradt idő két fontos dolog megbeszélésére. Az egyik az osztályos illetve kórházi házirend törvényi előírásait és minőség irányítási szempontjainak összevetése a valósággal. A valóság az, hogy mennyire lehet betartatni a házirendet, mennyit lehet elolvastatni a szülővel, és mennyi az a szabály, amit mi magunk is komolyan tudunk venni, és egy emberként, (akár orvos vagy nővér) képviselni. Mert különben nem ér semmit az, amit leírtunk!A másik témánk a munkatársak teljesítmény-értékelése a munkaköri leírásokban meghatározottaknak megfelelően. Talán itt örültem legjobban, hogy Igalon vagyunk. Volt idő és lehetőség arra, hogy nyugodtan, őszintén, minden, ebben a témában talán kényesnek tűnő kérdésre részletesen megadjam a választ. Válogattunk a lehetséges módszerek között, kerestük a leghatékonyabb módját az értékelésnek. És reményeim szerint ebben az évben végre ezt is sikerül tető alá hozni!Aztán eltelt az időnk. Sajnáltam, hogy miattam kellett rohanni, mert háromra hivatalos ok miatt Pesten kellett lennem.Sajnáltam, mert jó volt, munka szempontjából hatékony, az együtt töltött idő szempontjából nagyon baráti, és könnyedén ironikus a betegellátás szervezésével kapcsolatosan. Zárszóként értékeltem, hogy nagyon hatékonynak és jónak érzetem ezt az együtt töltött időt. Jó érzéssel töltött el, hogy a többiektől őszinte visszajelzések érkeztek: jöjjünk máskor is és dolgozzunk együtt, mert a főnővérek mindennapi munkáját segíti az a személyes kapcsolat, ami itt, ebben a két dolgos napban kialakult köztük.Köszönöm az aktív részvételt: Kemenesiné Lakatos Eszter ápolási igazgató helyettes, intenzív osztály főnővér, Sebők Ibolya sebészeti-gégészeti osztály főnővér, Kovács Sándorné III. Csecsemő osztály főnővér, Sós Tiborné Égés ITO- Sebészeti részleg főnővér, Horváthné Márti II. Belgyógyászt főnővér, Sorompóné Fléger Ildikó Rehab-Mentál főnővér, Kis Sándorné Neurológia főnővér és Pap Márta kórházhigiénikus. Budapest-Igal, 2012. április 22.Molnár Gabriella

©2016 | 1146 Budapest, Bethesda utca 3. (Zugló) Tel.: +36-1-364-9020  | Design: Green-Graph