„Út az életért”

Szeptember – október hónapban számos munkatársunk csatlakozott önkéntesként az „Út az életért” című programhoz, amelyet a Református Missziói Központ (RMK) szervez és hangol össze. Részvételünkről Németh Sándor írását olvashatják: „Immár második alkalommal szervezte meg a RMK az „Út az életért” elnevezésű programot. Magyarné Balogh Erzsébet, az RMK lelkész-igazgatója úgy nyilatkozott, hogy ez a missziói út egy olyan szűrővizsgálatokkal egybekötött program, amelynek elsődleges célja a rendkívül hátrányos helyzetben lévő emberek testi-lelki egészségének feltérképezése, valamint tanácsadás az egészségesebb jövő érdekében. Egészségügyi részről két évvel ezelőtt is munkatársaink vettek részt a szűrésben, idén is a bethesdások végezték a szűrést, kiegészülve a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház munkatársaival. A szűrés során az általános belgyógyászati vizsgálaton vérnyomás- és vércukorszint mérést, valamint EKG vizsgálatot végeztünk. Ahol lehetett, légzéskapacitást is mértek a szakemberek, valamint lehetőség volt pár helyen egészségmegörző-prevenciós előadás tartására is. Szeptember 16. és október 16. között a négy magyarországi református egyházkerület mindegyikében jártunk, összesen tizennégy településen. ( Encsencs, Jánd, Békés, Zamárdi, Segesd, Barcs, Lenti, Vilmány, Olaszliszka, Ózd, Encs, Dencsháza, Kovácshida és Sárpilis ). A vizsgálatokra való jelentkezést sok helyen segítette az ajándékba kapott élelmiszer- és tisztasági csomag. Az átlagosan napi nyolcvan eset adatainak elemzése még folyamatban van, annyi azonban már most nyilvánvaló, hogy az egyik „legnépszerűbb”, általában mindenhol elhanyagolt betegség a magas vérnyomás.

Rácsodálkozhattunk az alapellátás problémáira, de megdöbbentett az is, hogy a mai Magyarországon néhol még milyen nagyfokú a testi-lelki szegénység. Szinte elképzelhetetlen az a felfokozott igény a személyes, lelkigondozói jellegű  beszélgetésre, ami gyakorlatilag mindenhol várt bennünket. Egybehangzó véleményünk szerint van még mit tenni ezen a téren, s jó volna, ha  lenne folytatása az ügynek – kiegészülve esetleg más vizsgálatokkal is. Annál is inkább, mert sokan vannak a hátrányosabb helyezetű emberek, vidékek, akikhez és ahová eljuthatnánk. Azt hiszem, mindannyian sokáig fogunk még őrizni egy-egy hálás tekintetet, ráncos arcot, megható történetet, vagy csak egészen egyszerűen valami olyasfélét, hogy jó volt tenni valamit.” Köszönjük az RMK munkatársainak a kiváló szervezést!
( A résztvevők nevét hely hiányában csak monogrammal látnánk el, egy könnyebb rejtvényfejtésre invitálva ezzel az olvasókat: dr.M.B., dr.S.Zs., dr. K.E., dr.J.R., dr.P.B., dr.V.Gy., dr.R.Cs., dr.B.Cs., N.N., J.A., K.B.R., H.M., N.S. )


 

Kisné Bánfi Rozál főnővér élménybeszámolója:

„Szerencsésen lezajlott mind a 3 nap. Fizikailag sokkal jobban bírtam, mint két éve, de lelkileg most sem volt könnyű, mert látszik hogy nehéz az elesettségből kitörni, segítség nélkül pedig lehetetlen. Nagy-nagy szegénységben élnek a legnagyobb baj szerintem, hogy nincs munkahelyük Nekünk az emberek 90%-a cigány volt. Megmértem 250 vérnyomást, 250 vércukrot, és kb. 150 EKG-t csináltunk.
Az első nap  Dencsházán voltunk, itt behozták a környező tanyákról is az embereket. Jól mentek a dolgok, kis veszekedés azért volt, mert túl sokan jöttek össze egyszerre, akadt, aki 3órát is sorba állt..

Másnap  Cún nevű településen voltunk. Itt jól megszervezték, szépen sorban jöttek a „cigánykák”. Látsuik, hogy a polgármester és a lelkész (Bereczki Őrs) is komolyan veszi a feladatát.

A harmadik nap Sárpilis következett, Itt nagyon nehezen indult meg a vizsgálat, aztán mikor kiderült, hogy csomag van, áradni kezdtek mindenfelől: erdőből, mezőről és érezhetően a kocsmából is. Ennek megfelelően eléggé nélkülözték a higiéné alapjait nagy próbatétel elé állítva minket.

Ezzel együtt az ember ilyenkor érzi, hogy valóban szükség van arra, amit tesz.”

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support