Miért kisebb az ázsiai elefánt füle

Miért kisebb az ázsiai elefánt füle, mint afrikai társáé? Hány liter vizet iszik meg naponta és mekkora a súlya? Mennyi ideig tud víz alatt tartózkodni a víziló egyetlen levegővétellel és milyen sebességgel fut? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphattunk választ az idei, szokásos Bethesda napközis tábor első napján, amikor az Állatkertbe látogattunk. Mintegy negyven gyermekkel kezdtük a hetet az Ilka utcában, kivételesen idén jó hőmérsékleti viszonyok között. Nem volt hőség, néha esett ugyan az eső, de alapvetően a választott programok élvezetét nem zavarta meg. Az állatkertben a nyerő helyszín természetesen ismét a simogató volt, de sokáig időztünk a szárazföldi állatvilág legnagyobb emlőseinél is, ahol almával kedveskedhettünk nekik. Kedden az újbudai Eleven Parkba mentünk, amely az ország egyik legnagyobb ilyen játszóháza. A trambulinnál és a mászófalnál talán csak az elektromos motorozás volt kedveltebb – de mindenki megtalálhatta magának a legszórakoztatóbb játékot. Innen valóban elég nehéz volt eljönni… Szerda általában mindig a mozinap – idén, hosszas mérlegelés után a Minyonokat néztük meg. Hogy az élmény teljes legyen, pattogatott kukorica és ivólé is járt a szellemes és akciódús történet mellé – nem mellékesen megismerhettük a híres Gru előzményét. A szentendrei Skanzen is régi barátunk – idén sem felejtettük el egymást, csak most más programokat kértünk. A kisebbek a régi falusi gyermekjátékokat, a nagyobbak a korabeli háztartási munkák közül válogathattak. A lányok a mosás, tisztálkodás témakörét járhatták be a szappan készítéstől a szapuláson át a teregetésig, a fiúk pedig az állattartás nehézségeivel ismerkedhettek. Pénteken egy vadiúj esemény várt ránk – Etyekre mentünk a Korda Filmparkba. Elképesztően grandiózus díszleteket láthattunk, majd megismerhettük a filmkészítés számos trükkjét. Optikai csalódások sorát, zootrópot, érdekes jelmezeket csodálhattunk meg és nem utolsó sorban kipróbálhattuk a láthatatlanná válás bűvészetét. Hatalmas vihart kelthettünk egy medencében, majd az animáció, a szinkronizálás és a különböző filmes utómunkálatok megismerése következett.  Remekül szórakoztunk, aminek végén a programvezető hölgytől így búcsúzott egyik kisfiunk: „Tavaly majd újra eljövünk, de akkor hosszabban!”   Köszönjük munkatársainknak, hogy ismét megtiszteltek minket azzal a bizalommal, amellyel ismét ránk bízták gyermekeiket. Köszönjük az élelmezési osztály  sok sok finomságát, a segítők mindennapos fáradozását, a szervezők gondosságát és az Alapítvány nagyvonalú támogatását.

-NS-