Történetünk

Jutalmam, hogy tehetem.

diakonissza jelmondat

Bethesda Gyermekkórház régen

Államosításig

A Bethesda a kommunista diktatúra alatt bekövetkező államosításáig diakonissza kórház volt. A protestáns nyugat-európai, elsősorban német mintára szervezett Filadelfia Diakonissza Egylet szeretetszolgálati tevékenységet végző, elsősorban betegápoló diakonisszái testvérközösségben élve töltötték be hivatásukat.

A kórház 1953-as államosítása után a diakonissza testvérek közül még néhányan átmeneti ideig az Apáthy Istvánról elnevezett gyermekkórházban dolgoztak, de a feloszlatásakor csaknem száz tagot számláló testvérközösségből ma már egyikük sem aktív.

Közülük még ma is többen élnek, és olykor mesélnek. Legtöbben a Bethesda szomszédjában működő Albert Schweitzer Szeretetotthon lakói, mely a Filadelfia egykori anyaházának kertjében épült a 70-es években.

Életforma

A magyar diakonissza testvérközösség-építés alapelvéül a német minta szolgált: a kaiserswerthi alaptétel (Fliedner, 1836) az volt, hogy “a testvér gyermeke az anyaháznak, mégpedig az odatartozás és függés családi értelmében”.

A diakonisszák céljai tehát az anyaházi létformában megélt testvérközösségben értelmezhetők.

Az anyaház az a református keresztyén életközösség, amelyet a diakonisszák a vezetőség tagjaival együtt alkotnak. Ez a közösség áll: az imádkozó élettel gyakorolt és bizonyságtételekkel megpecsételt közös hitből, egymás terhének hordozásából; egymás segítéséből és fegyelmezéséből, az Isten országa építésére vállalt közös és szervezett munkából. Az anyaház a diakonisszákat egész életükön át, mint egy tápláló anya, élelemmel, ruhával és zsebpénzzel látja el. A beteg diakonisszákat gyógyítja, a fáradtat pihenésre küldi, a megerőtlenedettet gyámolítja, a halottat eltemeti.

1941-es diakonissza-szabályrendelet

“A diakónia pedig nem más, mint azok a jó cselekedetek, melyek igaz hitből, Isten törvénye szerint, az Ő dicsőségére történnek.” -írja a Filadelfiát megalapító lelkész, Bodoky (Biberauer) Richárd.

A testvérek nemcsak betegápolással foglalkoztak, de a Filadelfia, és a többi anyaház is kórházak mellett működött, azzal különböző jellegű jogi statusban, de nagyon szoros szimbiózisban. A Bethesda és a Filadelfia kapcsolata az idők viharai során különbözőképpen alakult: Volt idő, hogy a gyülekezet kórházában ápolók voltak az önálló anyaházban élő diakonisszák, majd az anyaház lett a kórház tulajdonosa, az 1919-es kommün idején államosították a kórházat, később mindkét intézmény egyházkerületi felügyelet alá került. Bármilyen volt a jogi kapcsolat, a kórház mindvégig a szeretetszolgálati munka elsődleges fontosságú terepe maradt, vagyis az anyaház az előbb részletezett céljait elsősorban a kórház betegeinek ellátása során valósította meg.

A diakonissza életforma nem volt könnyű. A kaiserswerthi példát elemezve Bodoky azt írja, hogy “a családias közvetlen kapcsolat és melegség és a katonai függés, vagyis a hit vakmerőségével vállalt engedelmes áldozatkészség összhangjával és mértékével arányosak az eredmények. Akár az egyik, akár a másik, vagy mind a kettő meggyengülésével csökken az átütőerő és jelentéktelenedik a szolgálat evangéliumi értéke.”

A diakonissza élet legfőbb

és alapvető feltétele az elhivatottság…

Az anyaház gondosan vizsgálta a szolgálatra jelentkezők személyiségét, motivációját. Érdemes idézni a “Felvételi tájékoztatás”-ból ennek megismeréséhez: “A diakonissza élet legfőbb és alapvető feltétele az elhivatottság, ezt pedig csak az nyerheti meg, aki ismeri és szereti bibliáját, s nemcsak hisz az érettünk megfeszített és feltámasztott Jézus Krisztusban, hanem életét alázatos lélekkel, Őt követve, az Isten engedelmes szolgálatába is akarja állítani.”

diakonisszák

Az, aki a felvételi feltételeknek megfelelt és felvétetett az anyaházba, először egy évig, mint testvérjelölt teljesít szolgálatot. A testvérjelöltek nem viselnek egyenruhát, hanem egyszerű, sötétszínű ruhában járnak. A jelöltév alkalmat ad úgy az anyaház vezetőségének, mint az illető testvérjelöltnek arra, hogy meglássa: alkalmas-e az illető a diakonisszaszolgálatra. A diakonisszaház tagjainak sorába csak a diakonisszák tartoznak. A jelöltek először kezdő, majd segítő testvérekké lesznek, s miután segítő testvérek voltak, rendszerint kb. tíz év után történik meg a felavatásuk. Amennyiben a szigorú felvételi feltételeknek megfeleltek a jelentkezők, próbaidőre felvették őket a testvérjelöltek közé. Ha a jelölt a próbaidő leteltével “külső és belső elhivatásának bizonyságát” adta, felvételt nyert a testvérek sorába.

A Bethesda Gyermekkórház ma

A Bethesda Gyermekkórház, amikor ma fogalmazza a küldetését, elsősorban a keresztyén szeretetszolgálat megvalósításáról, vagyis Krisztus szeretetének megjelenítéséről, ehhez gyógyító közösség építéséről, valamint a betegek teljes emberként (testi-lelki-szociális és spirituális személyiségként) és családjukban való megközelítéséről beszél.

A célok és eszközök tehát sokban hasonlítanak a diakonissza testvérközösség céljaihoz. A formák lényegükben térnek el, mivel az eltelt fél évszázad mélyen megváltoztatta az élet kereteit. Mégis, hitünk és az újraindulás óta eltelt időben tett megfigyeléseink alapján úgy érezzük, hogy a gyógyításnak értelme csak ezek között a keretek között van.

 

Olyan munkatársak kiválasztására és nevelésére törekszünk, akik lehetőleg élő hitből élő, testvéri közösségben motivált, önmagukat ezekért az értékekért feláldozni is tudó, autonóm, kreatív, a fejlődést pozitívan megélő lelkülettel keresnek küldetésükhöz teret.

A mai világ sokszor gyökeresen ellentétes motiváló tényezői között ez nem könnyű feladat. Bármennyi is a különbség a mai közgondolkodás és a diakonisszák gondolkodása között, a jelenlegi Bethesda sem tud mást tenni a diakonissza testvérközösséggel mégiscsak lényegében megegyező indítékú és célú szolgálata miatt, mintsem hogy kimondja, hogy a legfontosabb motivációs tényezőnek munkatársai körében a hitet és a szeretet-közösség megerősítését tartja. A diakonisszákra emlékezve a 135. évfordulón szobrot állítottunk kórházunk kertjében. Aszalós László szobrászművész alkotása 2007. őszéig minden nap hirdette nekünk a szolgálat jó hírét. Akkor azonban egy színesfém tolvaj szervezet áldozatául esett.

Dizseri Tamás

Az Új Ember 2003. január 19-i számában, egy nappal a halála előtt jelent meg Dizseri Tamás írása az Ökumenikus szemle című rovatban:

“Életünk törékeny cserépedényben van s testi-lelki szenvedéseink, nyomorúságaink és vétkeink súlyos teherként nehezednek ránk. Mégis határozott vigasztalást kapunk Krisztustól, aki azt mondta:

“Elég neked az én kegyelmem”. Aztán – az elhivatottak prófétikus előrelátásával – tovább ezeket írja:

“Tudjuk, kincseink cserépedényünk összetörése által válnak láthatóvá és nyilvánvalóvá.”

Szeretetszolgálati díj

In memoriam Dizseri Tamás

A rendszerváltás utáni új Bethesda első igazgatója fiatalon ment el.

Gyógyító közösséget álmodott, és igazán értett ahhoz, hogy felkeltse a jó ügy iránti lelkesedést másokban. Arról, hogy magát mennyire nem kímélve járt elől, épp korai halála tanúskodik. Sokunkat az ő hite, álmai, tettre kész szeretete vonzott a Bethesdához, és segít látni a célt ma is. Barátai, tanítványai, munkatársai szeretettel emlékezünk rá, és szeretnénk, ha sokáig megőrizné őt az emlékezet.

 A Magyarországi Református Egyház Zsinata, a Dunamelléki Egyházkerület, a Németajkú Gyülekezet Protestáns Fóruma és a Bethesda Kórház Alapítvány közösen díjat alapított, amelyet minden évben, Dizseri Tamásra emlékezve, halálának évfordulóján adnak át a szeretetszolgálati munka elismeréséül a díj kuratóriuma által kiválasztott. A díj maga egy bronz érem, Melocco Miklós szobrászművész alkotása, valamint 700.000,- Ft.

Dizseri Tamás életrajza 

Szolnokon született 1949. november 5-én. Édesanyja általános iskolai tanítónő, édesapja gimnáziumi tanár. Szülei négy gyermeket neveltek. Családjáról később ezt írta: “Kegyelmi helyzetnek tartom, hogy születésemtől kezdve világos értékrendű, puritán protestáns család vett körül. Édesapám igen művelt, széles látókörű, szeretetteljes ember, aki arra tanított, hogy a közösségért a körülményektől függetlenül felelősséget kell vállalnunk, és a világ dolgait a megoldásokat kutató kritikával kell szemlélnünk.”

Orvosi diplomáját Szegeden, az Orvostudományi Egyetemen szerezte 1974-ben. A következő évben már házasember, felesége dr. Nagy Enikő orvos. Három gyermekük született, András (1986), Ágnes (1992) és Krisztina (1994).

1980-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikáján dolgozott, majd közel 10 évig az Érdi Szakorvosi Rendelőintézet orvosa, később gyermekgyógyász főorvosa lett. Legfőbb feladata a körzeti gyermekorvosi tevékenység mellett – Érd város (50 ezer lakos) gyermekegészségügyi alapellátásának megszervezése és irányítása volt. Pest megyében az elsők között szervezte meg az érdi Családsegítő Központot, illetve a sérült gyermekeket ellátó napközi otthont.

1988 és 1990 között a Pest Megyei Tanács Szociális és Egészségügyi Osztályának másod-főorvosaként irányította a megye anya-gyermek egészségügyi ellátást, valamint a szociális ellátórendszert. Ebben az időben vált alapító tagjává a közel 10 éven át működő Gödöllői Családóvó Nyári Egyetemnek.

 1990-ben kinevezték Pest megye Anya-, Gyermekvédelmi és Szociális ügyek főorvosává. Feladata egy megyei szintű Szociális Módszertani Központ megszervezése, illetve irányítása volt.

1992-től haláláig szervezte és irányította hazánk máig egyetlen protestáns kórházát, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházát.

Göncz Árpád és Dizseri Tamás

 

Élete végéig aktív tagja volt a CBMC Magyarországi Szervezetének, a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának (KEVE), a Magyar Kórházszövetségnek, illetve a Magyar Gyermekorvosok Társaságának. A Szent Ferenc Kórház Felügyelő Bizottságának és Szakmai Tanácsadó Testületének 1995-től tagja, illetve alelnöke. Ebben a funkciójában (is) mindent megtett a katolikus kórház felvirágoztatásáért.

A 90-es évek végén, két éven át miniszteri főmegbízottként irányította az ORFI és a Budai Irgalmasrendi Kórház újjászervezését.. 2001-ben a Johannita Lovagrend Magyarországi Tagozata tagjai közé, a Gyermekek Lelki Egészségéért Vadaskert Alapítvány pedig elnökévé választotta.

Elkötelezett kórházszervező munkájának eredményeként 2002-ben a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház is a Magyarországi Református Egyház intézményévé válhatott.

Számos szakmai elismerés mellett állami kitüntetései:

Szociális és Egészségügyi Minisztérium kiváló munkáért díj (1992) Batthyány Strattmann László díj (2000) Zuglóért emlékérem (2001) Széchenyi-díj (2002)

Az igei üzenet melletti határozott kiállás, hűség, a megalapozott reménység mind fontos elemei hitemnek. Orvosként elsősorban a gyermekek és családjaik kerültek látókörömbe. Ők tanítottak meg arra, hogy a betegség tünetei mögött a teljes embert (gyermeket), egész családját, szociális kapcsolatait is keressem és meglássam. Éppen ezért az egészségügy számomra nem szolgáltatások bonyolult gazdasági, jogi, tudományos és technológiai rendszerét jelenti, hanem elsősorban a betegségében, hiányaiban, fájdalmaiban, elesettségében orvosra, ápolóra szoruló embertársaival szolidaritást vállaló közösséget.”

 

Dizseri Tamás gyermekorvos
Dizseri Tamás gyermekorvos

“Nincs emberem.”– mondta a harmincnyolc éve szenvedő beteg az arra járó Jézus Krisztusnak. Ez, a Bethesda tavi történetben megírt, és napjainkban is érezhető hiány enyhítésére tett kísérlet határozta meg Dizseri Tamásnak, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza főigazgatójának egész életét és munkásságát.

Számtalan társadalmi és egyéb funkciója, beosztása ellenére Dizseri Tamás elsősorban gyermekorvos volt. “Élete középpontjában a kicsinyek testi-lelki egészségének ügye állt, eköré gyűltek egyre gazdagodó életművének elemei. Mindent megmozgatott a legkisebbekért, elmenve ügyükben az éppen adott világ határáig” – írták róla később felnőtt orvos barátai.

én vagyok az út, az igazság és az élet.

Őmaga így vallott hivatásáról, hitéről:

“Életem során a hit és a hivatás mindig szorosan összetartozó élményt jelentettek. Ezek határozták meg életszemléletemet, világképemet, mindennapjaimat. Születésemtőla mai napig nagyon határozottan érzem, hogy a keresztyének nagyobb családjához tartozom, s ebben a minőségben vagyok református, orvos és a Bethesda gyógyító közösségének vezetője. A hit számomra azt a szándékot jelenti, amely, ha töredékesen is, de a krisztus-arcúságot próbálja megvalósítani. Református voltom a családi és közösségi hagyományokon túl abból a személyes meggyőződésből is fakad, hogy az igazi forrásokat szüntelenül keresnünk kell, és hitet kell tennünk a krisztusi kijelentés mellett:

“én vagyok az út, az igazság és az élet.”

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support