Csendesnapok Rimaszombaton

Ha én írnék a Bethesda honlapjára a múlt heti csendesnapokról, biztosan olyan hely említésével kezdeném, ahol nem álltunk meg, bár áthaladtunk rajta. Somoskőújfalu. Azért érdekes, mert a későbbi élmények és hallottak alapján máig neuralgikus pontként átélt Trianoni szerződés különleges fejezete kapcsolódik hozzá. Ma a település vára a határrendezés következtében a mai Szlovákiához tartozik, míg maga a helység a miénk maradt, ám nem akárhogy. A trianoni végrehajtó határrendező bizottság egyik angol tisztje éppen Budapesten volt, amikor súlyosan megbetegedett, és Magyarország akkori legjobb fül-orr-gégészéhez, Dr. Krepuska Gézához ajánlották be. Miután Krepuska a tiszt betegségét sikeresen megoperálta és kikezelte, rábeszélte, hogy az antant-bizottság tagjai szálljanak ki az általuk tárgyalt helyszínre. A Somoskőújfaluban sétáló antant tiszteknek javasolta, hogy próbáljanak meg szóba elegyedni bárkivel az utcán – szlovákul. Miután az 1910-es népszámlálás a majd kétezer fős faluban mindössze tizenöt szlovák anyanyelvűt talált, ez nem sikerült. A bizottság tagjai előtt állítólag ekkor vált világossá, hogy ez egy színmagyar falu. A Budapestre visszatérő bizottság tárgyalást kezdeményezett a helyzet tisztázására, ami egy hosszas procedúra kezdetét jelentette. A Népszövetség végül 1923. április 23-án hozta meg a várva-várt döntést, amelynek értelmében visszakerült Magyarországhoz Somoskő és Somoskőújfalu, a környék bazalt és szénbányáinak egy részével együtt. Az egyetlen 15 km²-nyi területű szépségtapaszunk, kétezer-ötszáz lélekkel, akiknek 97%-a volt magyar anyanyelvű….

Ilyen és ehhez hasonló történetekkel gazdagodtunk utunk során szinte végig a három napban, amelynek első állomáshelye Fülek volt.  Itt hallhattuk először hosszabban azt a jellegzetes tájszólást, ami aztán folyamatosan követett bennünket fülbemászó módon á három nápbán. Itt a helyi idegenvezető beszélt a vár izgalmas és kalandos történetéről, amit aztán birtokba is vettünk, hacsak rövid időre is, mert Rimaszombaton már vártak bennünket a Csillagházban, amely a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház konferencia-központja. A szinte új épület (2 éve adták át) minden részlete a kényelmet és az elmélyülést szolgálta.

A nyitó áhítatot Szarvas László lelkész tartotta, aki Lázár feltámasztásának történetén keresztül beszélt az Istenbe vetett bizalmunkról, illetve a türelmetlenül várt megoldásról, ami gyakran érthetetlen számunkra. Őt követte egyházhelytörténeti Erdélyi Géza püspök, aki a szlovákiai református egyház Trianon utáni újraépülését elemezte.

Már esteledett, amikor elindultunk Várhosszúrétre, ahol Ullmann István, helyi fafaragó mester vendégei voltunk, a szó minden értelmében. Először az ottani katolikus templom udvarán felállított alkotásairól beszélt, aztán, már bent a templomban, a környék történelmét, szomorú múltját mutatta be, személyes emlékek alapján. Ezt követően hívott meg bennünket a saját maga által épített vendéglőbe, ahol még Puskás Öcsi is megfordult, Grosics és Buzánszky társaságában. Itt azok jártak jól, akik mindkét lehetőséget választották, ugyanis nehezen lehetett eldönteni, hogy a töltött káposzta, vagy a sztrapacska volt-e finomabb. Szerintem a lapos csíkos süti vitt mindent. Nem kell hangsúlyoznom, hogy igencsak jó hangulatban értünk vissza a szállásunkra, ami még egy kicsit fokozódott is, az idő haladtával.

Másnap reggel Igazgató Úr kedves barátja, Horváth Zoltán dunaszerdahelyi sebész mesélt részletesen a szlovákiai egészségügy jelenlegi állapotáról. Előadása aztán nyílt fórummá változott, így mindenkinek volt lehetősége kérdezni az őt érdeklő dolgokról. Mint pl. a Dunaszerdahelyi futball csapatról, melynek ő is lelkes szurkolója.

Rövid szünet után a Magyar Örökség díjas B. Kovács István régész, muzeológus, néprajzkutató előadása következett, aki a Szent László legendák alapján beszélt a mára már elveszettnek hitt magyar népi hősepikáról.

Az ebéd utáni pihenőidő letöltése után ismét egy meghívásnak tettünk eleget – ezúttal Berzétére mentünk, ahol Mudi Róbert, helyi lelkész várt bennünket. Kisgyermeke, Nimród feküdt bent nálunk a kórházban, a nem akármilyen baráti kapcsolat innen származik. Robi szintén sokat mesélt a környékről, aztán, joggal büszkén, megmutatta a teljesen önerőből épített árvaházát. Mint az előző este is, megrendítő volt szembesülni azzal a töretlen hittel, és tenniakarással, ami az itteni magyarokat jellemzi. Mint ahogy megható a magyarságuk megélése, és az erről való beszédjük, mert itt szembesülünk igazán így ezzel, ami tulajdonképpen a miénk, de mennyire másként. Alkotmányosan, alanyi jogon, természetesen, talán túl természetesen is.

Itt sem diétáztunk, szegény vaddisznó segítségével vadgulyást kaptunk. Sokat és finomat. Lesz dolguk a dietetikusoknak az elkövetkező napokban.

Szokatlan és érdekes programnak ígérkezett a szombat délelőtt – mesélnünk kellett (válogatva, röviden) életünk felvidéki élményei közül. A paletta hihetetlenül színesre, néha könnyesre sikerült: hallhattuk énekelve a palóc himnuszt, sok mindenkiről derült ki, hogy valamelyik őse idevaló, illetve számtalan kirándulás és vásárlás emléke él bennünk, élén a vámosok elől rejtegetett Botas cipővel, textilpelenkával, író- és sportszerekkel. Hol vannak ezek már? Bár, egy 40 éves itteni esernyő még működik, történelem ide vagy oda. És ha már történelem, és ha én írnám a cikket a csendesnapokról a honlapra, akkor az út utolsó programja, a vezetett városnézés kapcsán arról írnék, hogy miként változott a város központi terének neve. Az egész legújabb kori közép-kelet-európai történelmet el lehetne mesélni ez alapján: kezdetben Erzsébet tér, aztán Gottwald, majd Horthy, később Masaryk, végül a Szabadság neveket viselte,…jelenleg bölcs előrelátással Fő térnek hívják. Itt állva és körbesétálva fejeztük be tulajdonképpen az idei „bethesdás” csendesnapok érdemi részét. Szállásunkra visszatérve ebédeltünk és indultunk haza. Köszönet a lehetőségért, a szervezésért és hála természetesen most is az Alapítvány nagyvonalúságáért.

Képek és szöveg: Németh Sándor

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support