Tisztelt Főigazgató Úr! Régóta tervezem, hogy gondolataimat és érzéseimet leírjam és megosszam Önnel és amennyiben megoldható szívesen megosztanám a Bethesda Kórház honlapját olvasókkal is.
Igaz, a mi történetünk nem egy friss történet 2011-re nyúlik vissza, de élesen él emlékeimben azóta is.
Előzményként annyit leírnék, hogy 2011. évben veszítettem el súlyos beteg férjemet, kisfiam édesapját.
Kisfiam ekkor 3 éves volt, egy alkalommal magas lázzal járó torokgyulladásos betegségen esett át, amelyből felépülve anyai megérzésem szerint nem volt a „régi”.
A házi gyermekorvoshoz fordultam aki laborvizsgálatot kért és az eredmény láttán – ami a cukorbetegség kialakulásra engedett következtetni – azonnal a Bethesda kórházat tárcsázta, ahol azt a választ kapta, hogy siessünk várnak minket.
A döbbenettől és az ijedségtől kábultan a Bethesda Kórház II. sz. Csecsemő és Gyermekgyógyászati Osztályán „találtuk” magunkat…és valóban, már vártak minket!
Leírhatatlan az a kedvesség, felkészültség, PROFIZMUS ami azt az estét (is) jellemezte.
Drága kisfiam kezdeti rémültségét és a rengeteg tűszúrást némiképp enyhítette a dolgozók pozitív hozzánk állása, kedvessége, (későbbiekben) szeretete.
Végtelen türelemmel tanítottak meg a cukorbetegség kezelésének alap feladataira, amelyekből azóta „táplálkozom” és azt hiszem sokat elárul munkájuk eredményéről, hogy a kontroll vizsgálatokon fiacskám HgbA1c eredményei: 5,5-6,0 között mozognak.
Kórházi tartózkodásunk több, mint 3 hétig tartott (gyermekemnek időközben volt egy hasmenéssel járó vírus fertőzése) ez alatt az időszak alatt kisfiammal egy szobában tartózkodhattam, soha nem tudtam olyat kérni amit ne teljesítettek volna az osztályon dolgozók.
Ez alatt a 3 hét alatt olyan szeretet teljes légkör vett minket körbe, hogy azt sosem fogom elfelejteni.
Általában az ember egy kórházi tartózkodásra nehezen tud jó érzéssel visszagondolni, hiszen a kórházban tartózkodás mindig valami betegség, kellemetlen probléma velejárója, ráadásul egy gyermekkori diabétesz diagnózisa igen nagy trauma minden szülő számára….számomra is az volt, de hamar rá kellett jönnöm, hogy itt nem rólam van szó hanem gyermekem egészségéről és életéről, ezért nem hagyhatom el magam, nincs „időm” sajnálkozni, panaszkodni hanem legjobb tudásom szerint kell ellátnom kisfiamat, drága szüleim segítsége és együttműködése a mai napig egy égi áldással ér fel számunkra.
Meggyőződésem, hogy férjem elvesztése után és miután gyermekem diabéteszét diagnosztizálták a kórházban töltött heteket „ép elmével” csak úgy lehetett átvészelni, hogy egy szerető család és egy igaz emberekből álló hivatását szerető kórházi személyzet vett körül minket.
Ezúton szeretném kifejezni hálámat és elismerésemet az osztály dolgozói számára, örömmel tölt el, hogy ebben a rohanó időnként kíméletlen világban mégis létezik hely ahol ennyi értékes ember alkot egységet!
KÖSZÖNJÜK!!!!
Úgy alakult, hogy mi már nem ezt a kórházat látogatjuk kontroll vizsgálatokat tekintve, de mindig jó érzés tölt el, ha eszembe jutnak a Bethesda kórház dolgozói.
Munkájukhoz további sikereket és jó egészséget kívánok a kórház minden dolgozójának!
Tisztelettel:
T-né O. Erika
