Az érzékszervekről

Látásfejlődés

Már közvetlenül a megszületés után képes az újszülött „szemezni”. Az újszülött miután kipihente a „születés fáradalmait”, olykor hosszasan és feszülten nézi az édesanyja arcát, csak azután alszik el. A szemkontaktus révén nemcsak az anya fürkészi a csecsemő arcát, hanem az újszülött figyelme is az anyja arcára rögzül. A kölcsönös „bámészkodás” is elősegíti a kötődést.

Az első hónapban csak a csecsemő arcától mintegy huszonöt centiméter távolságban lévő dolgokat látja élesen, a többi kissé homályos még előtte.

Az 1-2 hónapos csecsemő leginkább az arcok szemlélésében leli örömét. A felnőttek is ösztönösen alkalmazkodnak a csecsemő képességeihez, amikor, túlzott mimikával, felhúzott szemöldökkel, csücsörítő szájjal beszélnek hozzá. A kis csecsemő szemei egy ideig egymástól függetlenül mozognak, tehát időnként kancsalíthat, mert a szemizmok még nem képesek a folyamatos, összehangolt munkára, de néhány hét alatt kialakul a koordinált mozgás. De a mozgó tárgyak is felkeltik érdeklődését. Jobban tetszenek neki a hajlított körvonalak, mint a szabályos egyenesek. A nagy alakú, gömbölyű, feltűnő formákat, alapszíneket előnyben részesíti, érzékeli a mintákat is. (Sajnos ma a csecsemőjátékok nagy része „neon” színű, amely sem esztétikailag, sem a látásfejlődés szempontjából nem jó.)

3-4 hetes korban a szem előtt mozgó tárgyakat már képes követni.

4-6 hetes korban a csecsemő mosolyra mosollyal válaszol.

A harmadik hónaptól ránézésre felismeri az ismerős arcokat. Örömmel nézeget tárgyakat is, kezét vagy játékát mozgatja, közelíti, elviszi a szeme elől, tekintetével, fejével követi mozgásukat. A továbbiakban a látás egyre összerendezettebb, a növekvő csecsemő egyre több részletet vesz észre és már távolabbra is élesen lát.

A tökéletes látás ugyan csak kb. négy éves korra alakul ki, de a csecsemőkor végén, egyéves korban már adottak a felnőtt képességek. Az összpontosítás már majdnem úgy működik, mint a felnőtteknél és a távlatos, két szemmel történő látás is üzemel. A látásélességnek kell csupán finomodnia.

Szemészeti elváltozások, látásgyengeség

A gyermekszemészetben előforduló leggyakoribb elváltozás a látásgyengeség.

Nem ennyire gyakori, de látványosabb, s ezért hamarabb kerülnek szakember elé a kancsal gyerekek. Látáskárosodásra utal a szemte-kerezgés – nystagmus – és az, ha a szemek a “semmibe merednek” vagy furcsán elcsúsznak anélkül, hogy valamire irányulnának.

A fej állandó vagy tartós ferde állása esetén feltételezhető, hogy az egyik szem nem vagy csak alig lát.

A feltűnően nagy szemek és a túlzott fénykerülés is utalhat szembetegségre.

Ha a kisgyermek csetlik-botlik, még fél éves kora után is a tárgyak mellé nyúl, ha félhomályban észrevehetően bizonytalanabb a háttérben szemészeti okot is feltételezhetünk.

Iskoláskorban a fáradékonyság, fejfájás a lecke vagy televízió túl közelről nézése gyanús lehet. Egyes esetekben az olvasási nehézségek hátterében is kimutatható szemészeti ok.

A látás-hibákat kimutató szűréseket (ha gyanú van rá) fél-, egyéves korban el lehet végeztetni, de még óvodáskorban, az iskola megkezdése előtt  feltétlenül szükséges. Az óvodás-, iskoláskorú népesség közel egynegyedének van – lenne – szüksége szemüvegre. A szemüveggel korrigálható fénytörési hiba igen gyakori állapot. A megfelelő korrekció hiánya viszont jelentősen visszavetheti a gyermek értelmi és pszichés fejlődését, iskolai teljesítményét.

Tapintás

A tapintás fontos szerepet játszik abban, hogy a baba megnyugtassa önmagát, felfedezze környezetét, és kapcsolatot létesítsen. Másrészről a bőrkontaktusnak, simogatásnak, masszírozásnak számos kedvező élettani és érzelmi hatása van. A csecsemő ellazul, megnyugszik, nő a komfortérzete.

Jobban alszanak és nyugodtabbak azok a babák, akiket gyakran simogatnak, dédelgetnek, masszíroznak. 

Az érintés bizonyítottan serkenti a növekedési hormon termelődését, és segít az immunrendszer működését. A tapintásnak, érintésnek nemcsak a megismerésben, tájékozódásban, hanem  az érzelmi fejlődés alakulásában  a későbbiekben is rendkívüli szerepe van.

Ízlelés

Az újszülött ízlelése rendkívül fejlett. Az ízlelő sejtek már a magzati korban kifejlődnek. A csecsemők egészen apró ízbeli különbségeket is képesek felismerni.

Kedvelik az édes ízeket, és nemtetszésüket nyilvánítják, ha az enyhén sós, savanyú folyadékot kapnak. Keserű ízre a baba arca eltorzul, grimasszal válaszol. A csecsemőkorban változatlanul az édeskés ízeket részesítik előnyben, de kisdedkorban már fokozatosan megkedvelik, a sós, és savanykás ételeket.

Szaglás

A babák bizonyos szagok között különbségeket tudnak tenni, és fel tudják őket ismerni.

Már az újszülött babák már felismerik a saját édesanyjuk illatát.

A szopós babák szaglása ilyen vonatkozásban fejlettebb, mint a tápszerrel, üvegből táplált újszülötteké. A tápszeres babák kevésbé tudtak különbséget tenni saját édesanyjuk és más, szintén szoptató anyák szaga közt.

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support