Ortopédiai problémák gyermekkorban

A mozgás a gyermekkor egyik legnagyobb élménye, lábaink egészségére pedig egész életünkben nagy szükségünk van. Sok ortopédiai probléma – csámpás járás, lúdtalp –  ebben az időszakban alakul ki: türelmetlenségünkkel vagy rossz cipőválasztásunkkal magunk is előidézhetjük gyermekeink későbbi panaszait; de fontos tudnunk, hogy gondos odafigyeléssel korrigálhatjuk is az esetleges elváltozásokat.

A csecsemőkor végéhez közeledve (8-12 hónapos kor között) egy újabb fontos állomásához érkezik a mozgásfejlődés: gyermekünk kapaszkodva feláll, majd hamarosan megteszi első lépéseit és elindul a felfedezni a világot. A járás fejlődése egyéni tempóban történik mindenkinél, a legtöbb baba átlagosan 13-14 hónaposan kezd el lépegetni. A stabil járás, futás, hirtelen megállás és az egyensúlyi helyzetek stabilizálódása kétéves korra alakul ki. 

Mire figyeljünk a felállás és járás tanulásakor?

Alapvető fontosságú, hogy se a felállás folyamatába, se a járás tanulásába ne avatkozzunk bele! A csontoknak, izmoknak kellően meg kell erősödniük ahhoz, hogy a gyermek önállóan végre tudja hajtani ezeket a mozgásokat. Éppen ezért ne használjunk bébikompot, és ne sétáltassuk kézen fogva sem az önállóan még nem járó gyermeket!  

Baj-e, hogy a lábujjhegyen jár a gyermek?

Tapasztalni fogjuk, hogy gyermekünk először széles alapokon, teljes talpon áll, majd amikor elindul, rövideket lépve totyog, miközben karjaival egyensúlyoz. Előfordulhat, hogy lábujjaival is kapaszkodik, esetleg bokája kifelé dől vagy sokat álldogál lábujjhegyen. Ez természetes jelenség a járástanulás időszakában, az esetek többségében csak átmeneti állapotról van szó. A biztonságos, érett járás elsajátításával, illetve az alsó végtag izmainak megerősödésével a járáskép hétről hétre változik: a lábak középhelyzetbe rendeződnek, a lábujjak kinyúlnak, a gyermek leteszi a sarkát és megtanul talpon gördülni.

Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy a járáskép tartósan nem megfelelő, például elhúzódik a lábujjhegyezés időszaka, akkor ortopéd szakorvos kérjük ortopéd szakorvos segítségét!

Milyen lábbelit viseljenek a gyermekek?

Amikor napjai javarészét már állva tölti a gyermek, ideje megfelelő lábbeli után nézni! De milyen az ideális cipő egy kisgyermek számára?

Mindenképpen zárt sarkú, kemény kérgű, erős és jól szellőző cipőt kell választani, ami stabilan fogja a gyermek sarkát, illetve elősegíti a boka tartását. A megfelelő kialakítású gyermekcipő könnyű és kellően rugalmas ahhoz, hogy a láb természetes mozgásához igazodjék.
Az előnyös méretezésű cipőben a láb és a lábujjak is kényelmesen elférnek, bizonyos mértékben behajlíthatóak, ezért a cipőorr szélesen ívelt.
Kisgyermekkorban a lábhossznál (álló helyzet) 1 cm-rel nagyobb cipőre lesz szüksége a gyermeknek: amennyiben szűken be tudjuk dugni az ujjunkat a saroknál, jó méretet választottunk.

A cipőválasztás kapcsán időről időre felmerülő kérdés, hogy engedjük-e mezítlábazni gyermekünket. A mezítlábas sétának olyan felületen van jelentősége, ahol a láb izmai dolgozhatnak és az egyensúlyérzék javulhat. Így elsősorban egyenetlen felületen (pl. fűben, homokban, kavicsos felületen, mezítlábas parkokban) javasolt levenni a cipőt a babák lábáról.

A gyermek lábméretének változása

Az ideális gyermekcipő minden tekintetben követi a láb méreteit, a gyermekek lába azonban gyorsan nő: a totyogóké két-három havonta körülbelül fél cipőmérettel változik, míg a három-ötéves korosztályba tartozó gyermekeknél nagyjából négy-öthavonta kell cipőt cserélnünk. Serdülő gyermekünknek évente 1-2 méretet fog nőni a lába. 12 éves korra a lábak elérik felnőttkori hossz és szélesség 90 százalékát.

Milyen ortopédiai problémák fordulhatnak elő gyermekkorban?

A dongaláb

Veleszületett, gyakran kétoldali lábtartási hiba, amit leggyakrabban méhen belüli mechanikai hatás okoz. Viszonylag gyakran előforduló, jóindulatú elváltozásról van szó, melynek jellemzője, hogy a sarok és a merev lábfej befelé fordul, a láb a bokaízületnél meghajlik, a talp pedig befelé, illetve felfelé tekint.
Az elváltozás miatt már újszülöttkorban ortopédiai vizsgálat szükséges, és megfelelő kezelés hatására általában tökéletes felépítésűvé válik a láb. 

Dongalábtorna, avagy a befelé forduló lábfej kezelése

Ha nincs egyéb kizáró ok, akkor már újszülöttkortól javasolt elkezdeni a gyógytornát, ami a befelé forduló lábfej passzív tornáztatását jelenti. A talp bőrének ingerlésével – enyhe csípés, simogatás – aktív lábmozgásokat is kiválthatunk. A torna egyúttal a lábszár, valamint a lábizmok erősítéséhez is nagymértékben hozzájárul. Ezeket az egyszerű tornagyakorlatokat − amit gyógytornász tanít meg a szülőknek − naponta többször el kell végezni, általában érdemes a baba tisztába tevéséhez, fürdetéséhez kötni. A későbbiekben gyógytornász által felhelyezett kinesiotape-pel történő kezelés is kiegészítheti a terápiát.
Amennyiben a tornásztatással nem érünk el eredményt, illetve az elváltozás súlyosabb, átmeneti gipszkötés válhat szükségessé. A kezelés korrekciós gipszkötés felhelyezéséből áll, az eredmények kitűnőek.

Befelé hajló láb sarlóláb

Újszülöttkori lábdeformitás, mely többnyire mindkét lábat érinti, fiúknál gyakrabban fordul elő. Sarlóláb esetén a talp elülső része sarlószerűen befelé hajlik. A betegség hátterében méhen belüli tartási rendellenesség, illetve bizonyos izomcsoportok egyensúlyzavara áll. 

A sarlóláb kezelése

Fontos, hogy mihamarabb felfedezzék az elváltozást, hogy időben elkezdődhessen a célirányos gyógytorna, mely főként a lábfej oldalsó részének aktív ingerlését jelenti. Ha az ortopéd orvos úgy ítéli meg, szükséges lehet korrekciós sín vagy cipő (Bebax-szandál) viselése is. A cipőt a kezelőorvos állítja be és helyezi fel, és hat hétig folyamatosan kell viselnie a gyermeknek (csak fürdéskor vehető le). Ezt követően – újabb hat hétig – csak éjszaka szükséges viselni a lábbelit.

Az enyhe O-láb vagy X-láb

Ezen elváltozások nem feltétlenül kórosak, általában nem csontrendszeri elváltozás áll a hátterükben. A születéstől a felnőttkorig ugyanis a lábak növekedése és alakváltozása is folyamatos, a közben fellépő kisebb görbületeket a fejlődés, a növekedés idővel kiegyenesíti.

O-láb

Születéskor legtöbbször enyhe O-láb észlelhető, ami valószínűleg az anyaméhben fennállott kényszertartás következtében jön létre, de örökletes tényező is szerepet játszhat a kialakulásában. A veleszületett O-láb meg szokott maradni csecsemőkorban, később azonban, amikor a kisgyermek járni kezd, fokozatosan kiegyenesedik. Orvosi vizsgálat akkor válik szükségessé, ha a befelé görbült helyzet nem korrigálódik kétéves korig, vagy tovább romlik. Enyhébb formáit aktív gyógytornával kell kezelni, kiegészítő kezelésként kinesiotape használata is szóba jöhet. 

X-láb

X-láb legtöbbször a járás megkezdése után (2-4 éves korban) alakul ki, hátterében a szalagok gyengesége áll. A jelenség az erre hajlamos gyermeknél súlygyarapodás, elhízás következtében fokozódhat, de ezekben az esetekben is jótékonyan hat a növekedés, illetve a diéta, a testsúly csökkenése. Az X-láb gyakran jár együtt a lábboltozat gyengeségével, a lúdtalppal. 

Korrekciós helyzetben végzett gyógytornával helyreállítható ez az elváltozás is, ám ha a görbeség jelentékeny, vagy ha nem normalizálódik 8 éves korra, ortopédiai vizsgálat, illetve műtét is szükségessé válhat. Kiegészítő kezelésként kinesiotape használata jöhet szóba.

Lúdtalp

A lúdtalp a boka és a lábfej hosszboltozatának süllyedésére vezethető vissza. A laza szalagok nem tartják a boltozatot kellően stabilan, és a láb felső és külső izmai sem egyformán erősek. Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy lúdtalpról csak a járni tudó kisgyermeknél beszélhetünk. 

A csecsemő „ lúdtalpasnak ” tűnő talpa esetén a boltozatot vastagabb zsírpárna tölti ki, ezt tévesztik össze a szülők gyakran a lúdtalppal. A hosszanti boltozat hiánya azonban a csecsemőknél, illetve a totyogóknál normális, a láb boltozatos szerkezete ugyanis járástanulás közben, terhelés hatására alakul ki 1-2 éves korban. 

A növekedés során egyre nagyobb testsúly nehezedik a gyermek lábára. Hosszas ácsorgás, illetve járás során lábfájdalom lép fel, a kóros súlyelosztás miatt ezt nemegyszer gerincfájdalom is kíséri. A panaszok általában iskoláskorban kezdődnek, van, akinél csak később. 

Hogy előzhetjük meg a lúdtalpat?

1. Ne siettessük a járástanulást!

Legfontosabb a megelőzés! Ne késztessük a gyermeket túl korán felállásra és járásra, várjuk meg türelemmel, amíg magától elindul. Ha a kisgyermeket két kezénél fogva megemelve járatjuk, amikor ehhez az izomereje még kevés, elősegítjük a lúdtalp kialakulását. Ügyeljünk rá, hogy kisgyermekkorban se érje túlzott megterhelés a gyermeket! Ha meg nem is szüntethetjük, de enyhíthetjük a lúdtalpat, ha sokat jár a gyerek mezítláb vagy eléggé tág zokniban, illetve ha speciálisan kiképzett cipőt adunk rá. 

2. Válasszunk gondosan cipőt!

A jó minőségű cipők viselése segít megelőzni a betegséget. A nagyon szűk vagy túlságosan merev cipők visszafordíthatatlan károsodásokhoz vezethetnek. Kb. 2 és 4 éves kora között, amikor a leggyorsabban nő a gyermek lába, általában félévente új cipőre lesz szüksége. Azt azonban, hogy az új cipő passzol-e a lábára, ő maga nem tudja megítélni, ezért minden cipővásárlásnál körültekintő gondossággal válasszuk ki számára a megfelelő méretű cipőt. 

Ha már kialakult a lúdtalp

Már kialakult lúdtalp esetén szerencsére több eszköz  – lábtorna, lúdtalpbetét- és cipő – is a segítségünkre lehet.  A következőkben áttekintjük, melyiket, mikor és hogyan érdemes használni.

Lábtorna lúdtalp kezelésére

Ha a lúdtalp már kialakult, legfontosabb a lábboltozat izmainak megerősítése lábtorna segítségével. A tornát türelmesen, naponta ismételtessük játékos formában a kisgyermekkel, a megfelelő hatás elérése érdekében hosszú hónapokig.

Néhány otthon is végezhető tornagyakorlat:

  • Lábujjhegyen járás.
  • A láb külső élén járás behajlított lábujjakkal.
  • A lábujjakkal fogómozgást végzése.
  • Ceruzát, golyókat talajról lábujjakkal felvenni, azokat erősen tartani.
  • Mezítláb egyenetlen talajon, kavicson, gyöngyökön járni.
  • Ülő helyzetben, a sarok a talajon, a lábujjakat behajlítva a lábfejet megemelni, majd visszaengedni

Milyen cipőre van szükség lúdtalp esetén?

Kisgyermekkorban, kifejezetten kifelé dőlő sarok esetén olyan cipőt kell viselnie a gyermeknek, amely a sarok befelé döntésével a láb helyzetét korrigálja – nevezhetjük ezt lúdtalpcipőnek is. Ebben az életkorban azonban még legtöbbször rossz hatású a lúdtalpbetét viselése, ez ugyanis az izomzat tehermentesítésével tovább gyengíti a boltozat izmait.

A lúdtalpbetét használata

Serdülőkorban a nagyobb igénybevétel, a sport, valamint az állandó izomfeszülés fájdalmakhoz, gyulladásos jelenségekhez vezet. A gyermek fáradékonyságról, a lábszár elülső élének fájdalmáról számol be. A panaszok a kényelmes cipő mellett az egyre könnyebb és tökéletesebb lúdtalpbetétek használatával csökkenthetők. Lúdtalpbetétet az ortopéd szakorvos ír fel, a betét mindig a gyermek lábára van tervezve. Ilyen esetben a gyermek valamennyi cipőjében szükséges a betét használata, és a láb méretének változásakor a betétet is cserélni kell! Lúdtalpbetét használatakor 1-1,5 évente érdemes kontrollra menni, hogy ellenőrizhessék a betétet és a talpat. Gerincfájdalom esetén érdemes rendszeresen speciális tornagyakorlatokat végezni.

Felnőttkorban az előrehaladott lúdtalpas állapotot tovább ronthatja a folyamatos megerőltetés, illetve a lábat-talpat nagymértékben igénybevevő (álló) foglalkozások.

Szerző: Dr. Szabolcs Andrea

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support