Adventi délutánunk

Advent első vasárnapján egy kicsit mindig megáll az idő. Fellélegzünk, hogy van mit, Kit várnunk, hogy van remény a fényre, és előttünk van még négy teljes hét, hogy a lelkünk is felkészüljön az ünnepre. Ezen a délutánon hagyományosan összejövünk a Bethesdában családostul, gyerekestül, hogy örüljünk egymásnak. Most vasárnap is bőven megtelt az ebédlő, élelmesnek kellett lenni, hogy a koszorút kötők, kézműveskedők tenyérnyi helyet találjanak maguknak az asztaloknál. A gyerekek nagy örömére igazán eredeti bábelőadásban hallgattuk meg Pityke és a kökény meséjét, amelyben semmi sem az volt, aminek látszik. A gyerekek hatalmas fantáziával követték az olló, a zacskó és a vállfa átalakulását, s a végén mi felnőttek is elhittük, hogy a mesében – és talán a mi szívünkben is – minden lehetséges. A végén még azt is eldönthették, hogy a szerencsétlen pityke mégse fulladjon meg a kökénytől, hanem a gyors segítségnek köszönhetően vidáman folytatódott a délután… Közben az asztaloknál igazi műalkotások születtek, szebbnél szebb koszorúkat kötöttek idősek, gyerekek egyaránt. A szervezők ötleteket adtak, ragasztópisztolyt nyomkodtak a kezünkbe, termésdíszeket válogattak nekünk, hogy otthon minél szebb legyen az a koszorú. Lelkes segítőink pedig megtanították az érdeklődőket a csuhézás, a mézeskalácsdíszítés, a képeslapkészítés titkaira. Jól esett alkotni, újra gyereknek lenni és átadni magunkat annak a csendes örömnek, hogy együtt lenni és ünnepelni nagyon jó! De jó, hogy nem szürkék többé a hétköznapok, hisz itt az advent!

-bn-

 

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support