Bethesdások a MÉE debreceni kongresszusán

Idén június közepén Debrecen adott otthont a Magyar Égési Egyesület XXVII. Kongresszusának.  Az egyetem elméleti tömbjének nagytermében sűrű programot állítottak össze a szervezők.  A péntek délelőtti megnyitó külön érdekessége volt egy szaxofon művész  néhány számból álló szóló produkciója. A kellő hangulatot megalapozva kezdődtek az előadások.

Az első szekció előadásai a klinikai döntések felelősségét, a katasztrófa helyzetekben nyújtható lehetőségeket, és egyéb esetbemutatásokat tartalmazott. Számomra a legérdekesebb Dr. Halmy Csaba előadása volt, aki egy afganisztáni tábori kórház plasztikai sebészeti tanulságait osztotta meg velünk.  Sajnálatos, hogy a szekció (és mint később kiderült, a kongresszus) egyetlen pszichológiai vonatkozású előadása mindössze nyolc percet kapott, szemben a többi tizenöt/húsz perccel.  Az ebédet követő második szekcióban jöttek a „mieink”. Egy kassai, majd egy pozsonyi előadást követően Dr. Kostyál Erika főorvosnő az Égésbetegség szövődményeiről, ezt követően Dr. Hollósy László a Bethesda Gyermekkórházba 2007-2011 között felvett égéssérült betegek adatainak retrospektív vizsgálata tanulságait osztotta meg a hallgatósággal. A feltett kérdések és reakciók egyértelműen pozitívak voltak, és külön kiemelték a gyermekekkel való foglalkozás extra terheit. A kávészünetet követően a harmadik szekció közepén adott elő Dr. Bene Ruzsena főorvosnő, aki két eset kapcsán a plasztikai sebész szerepéről beszélt a meningococcus okozta invazív betegségek ellátásában. A levonható következtetések mellett igen nagy hangsúlyt kapott egy másik intézménnyel (ebben az esetben a László Kórház Gyermekintenzív Osztályával) való szoros szakmai/baráti kapcsolat. Az előadások után  a szálláshelyünk megkeresése következett, ami a Debreceni Nagytemplom közelében volt. A Hotel Obester rendkívül ízlésesen berendezett, minden igényt kielégítő szálláshely – legyen ez itt egyben a reklám helye. És amíg a többiek öltözködnek és készülődnek a Hotel Nagyerdőben megrendezett bankettra, hadd szóljak arról is, hogy miként jutottunk el ennyien (tizenöten!) egyetlen kórházból erre a kongresszusra. Még a tavasszal történt, hogy az Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központ miniszteri dicséretet és ezzel együtt járó jutalmat kapott, amiről a részleg vezetősége úgy határozott, hogy minél több munkatárs kongresszusi részvételét támogatja belőle! Ezúton is köszönjük ezt a szép és példaértékű gesztust! Az esti fogadást szerencsére nem befolyásolta rossz idő, a hangulatos kerthelységben először egy nagyon fiatal (tíz év körüli) dobos fiú mutatta be tudását, majd különböző díjak átadása következett. A valóban bőséges vacsora fénypontja kétségtelenül Szandi volt, aki korát jóval meghazudtolva, táncolva és kristálytiszta hanggal derítette jó kedvre az addigra már amúgy is remek hangulatba került társaságot. A másnap délelőtti program egy szakmapolitikai kerekasztal beszélgetéssel kezdődött, amely az égésellátás újraszervezett rendszerével foglalkozott. A negyedik, egyben utolsó szekció előadásait egy záróteszt írása követte. Az ezt követő ebéd elfogyasztása után még arra is volt lehetőség, hogy megtekintsük a Debreceni Egyetem OEC Bőrgyógyászati Klinika Égési és Bőrsebészeti Osztályának felújított szárnyát. A kötött programon túl volt egy kis idő városnézésre is, amelynek keretében elmentünk megnézni a Szt. Anna templomban lévő torinói lepel másolatot is.  A nagy hőségre való tekintettel fagylalttal töltöttük fel légkondicionáló gyomorcelláinkat és hazaindultunk. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom/írhatom, hogy nagyon jó és hasznos  volt így, együtt – köszönjük szépen a lehetőséget.

Németh Sándor

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support