4 napra lehetőségünk volt a Bethesda Neurológiai osztályának epilepszia táborába elmennünk.

A Bethesda Kórház Alapítványa 5 éve, minden évben egyszer 10 családot meghív Berekfürdőre a Megbékélés Háza Református Üdülőbe. Jobbnál – jobb programokat szerveztek nekünk. Voltunk Debrecenben az Állatkertben, Poroszlón Öko-centrumban, Berekfürdőn strandon, faragtunk tököt, sütöttünk szalonnát.  Nagyon féltem attól, hogy milyen lesz.

Nem tudtam elképzelni, hogy én és a családom hogy fogjuk érezni magunkat. Egy volt a közös mind a 10 családban, hogy az egyik vagy az egyetlen gyermekük epilepsziás. Nagyon sokat szoktam azon gondolkodni, hogy Réka és Gyuri, hogy viselik ezt a megpróbáltatást, amit kaptunk. Sokat beszélgetünk, de akkor is nehéz nekik is. Most pedig megláttam, hogy mindenki élete más, minden gyermek betegsége más, de az érzések, a lelki csaták, amiket vívunk ugyanazok.

Epilepsziás gyermekek egészséges testvérei

A legmeghatóbb számomra az epilepsziás gyermekek egészséges testvérei voltak. Ők már-már olyan, mintha anyai testet öltenének. Óvják, féltik a testvérüket. Annyira megható volt látni, ahogy ők viszonyultak a többi sérült gyerekhez. Szerették, vigyáztak rájuk, ha kellett. Olyan boldog volt Réka, mert lelki társakra talált bennük. Persze már most tervezgetik, hogy mikor találkoznak újra, mert 1 év az olyan távol van, mire újra találkoznak. Azt tervezik, hogy ki mikor jön el hozzánk, ki mikor megy a másikhoz. Voltak olyan délutánok, esték amikor csak mi szülők beszélgettünk Rideg Gyulával a református lelkésszel és Németh Sándorral a történésszel, mivel ők tartották a közös beszélgetéseket, a lelki órákat .

Figyeltem és hallgattam a szülőket és rájöttem , hogy nagyon sok híres, tehetséges ember van a világon , aki jobbnál jobb díjakat kap, de tudjátok mit az igazi HŐSÖK azok a szülők akik cipelik ezt a terhet és nem rogynak össze a súly alatt. Hisz nekik életük végig kell vinniük ezt a súlyt, és ahogy látom, remélem, hogy velünk is így lesz, hogy közösen visszük Gyurival és évről évre könnyebb lesz a társadalom tekintetében.

Mert a társadalom is egyre elfogadóbb lesz velünk szemben.

És ha mindenki azt látja majd egy kerekes székes, sérült gyermeket toló szülőben, vagy egészséges, de epilepsziás gyermeket nevelő szülőben, hogy ő egy HŐS, akkor nem lesz megbámulás, nem lesz gúnyolódás. Sokkal elfogadóbbak lesznek az emberek. Csodás embereket, gyermekeket ismerhettem meg a táborban. Apukák megnyíltak talán úgy, ahogy még sohasem. A lelkem megkönnyebbült, tudom, hogy nem vagyunk egyedül. És a legjobb, hogy minden nap nevettünk, viccelődtünk. Együtt ittunk, együtt ettünk, együtt nevettünk. Nem sírtunk csak jól éreztük magunkat.

Köszönjük a Bethesda Neurológiai osztályának a lehetőséget, köszönjük Dr Bodó Tímea Dr. nőnek, Kissné Bánfi Rozáliának és Sós Gabikának (ők voltak velünk a Neurológiai osztályról,) hogy segítettek nekünk, ők vigyáztak gyermekeinkre, amíg mi beszélgettünk, játszottunk. Köszönjük a lelki támogatást Rideg Gyulának és Németh Sándornak. Köszönjük a Bethesda Kórház Alapítványnak, és Megbékélés Házának, hogy lehetővé tették számunkra, hogy ingyen részt vehettünk ezen a 4 napon.

Ádám Attila anyukája