Epi-tábor, Mosdós 2017.

Néha nyári meleg, ragyogó kék ég, estére már kellemesen hűvös idő, aztán meg kicsit esősre forduló nappalok. A mosdósi kórház ősparkja harsogó zöld fákkal, bokrokkal, a kastély látványával, na meg a remek társasággal, és a jó programokkal fogadott. Kell-e több a boldogsághoz? Szerintünk nem. Csak egy epitábor kell, amit a boldog emlékű Neuwirth Magda nyomán idén is megszervezett a Neurológia. Jelesül Kiss Sándorné főnővér és Rideg Gyula. Ki tudja hányadik év óta a szeptember első hetének hétfő reggelén bearaszol a nagy busz az Ilka 57. elé, hogy felvegye az utasait. A régieket és az újakat.  A szülők még ellátják néhány instrukcióval a “gyerekeket” és a kísérőket, aztán boldogan integetnek, végre utazik a trupp, vele gyógyszeres bőrönd, bogrács, ételhordók, játékok, lepedők, törülközők, kézműves kellékek, szalámi rudak, sajt tömbök, süteményhegyek, üdítők, személyes holmik, gitár, szintetizátor és minden, ami kell. Az M7-esen itt-ott még felveszünk pár vidékről jövőt, aztán meg sem állunk Mosdósig. A kórházi sorompó tiszteleg előttünk, amikor behajtunk. Egy óra, éppen ebédidő. Szeretettel várnak a helyiek. Belakjuk az ismerős kórtermeket, szobákat, helyére kerül minden cucc, tulajdonképpen itthon vagyunk. Délután nagy közös éneklés és ismerkedő, bemutatkozó beszélgetés az újak kedvéért.  A kedd hagyományosan Gunarasra vezet, strand és gyógyfürdő van itt. Ismerősként várnak, az öltözőszekrények kulcsait és a mágneses karórákat szigorúan a kísérőknek adják. Nem is lesz semmi baj velük. Már a kulcsokkal és az órákkal. A fiatalok rohamait árgus szemek vizsgálják a vízben, mint szurikáták olyanok a kísérők, ha egy epilepsziás a vízbe hatol. Figyelünk, nézünk, hallgatunk minden irányba. És nincs is semmi baj, ha van, kezeljük, ha mással nem, humorral. Délután Gyurkovits professzor vendégszeretetét élvezzük a szőlőjében, fenn a Látó hegyen.  A fiatalok bodzaszörpöt isznak és a helyi asszonyok pogácsáit élvezik, a kísérők a hegy levét is megkóstolják. Pokrócokat terítünk szét, azokon ülünk a hegyoldalban. Dalolunk egy nagyot, ki-ki elmondja egy év óta keletkezett élményeit, szó esik bajokról, gondokról. Ám mindent elnyom a jó érzés, együtt vagyunk megint.

Szerdán irány a Deseda tó, a Fekete István Látogatóközpont. Még nem jártunk itt, mindenkinek új az élmény. Előbb egy igazán szakavatott vezető, Norbi meséli el a tó és környéke élővilágát,mindent meg is mutat a tárlókban. Aztán három csoportban hajókázunk a tavon és nézzük a szürke gémek fel-fel szálló példányait. Délután egy hatalmas vetélkedő két csapat között okoz sok nevetést. Csütörtökön megint Gunaras, illetve már majdnem estefelé Rostás Klára segítségével csuhéjbábokat és bőr karkötőket készítünk. Pénteken a Kaposvári Roxínház ifjú művészei és stúdiós gyerekei kápráztatnak el bennünket ének és tánctudásukkal. Ismert musical részletek elevenednek meg előttünk. Péntek délután felbőgött a bogrács, készült a lecsó kolbásszal, tojással, hogy a ki mit tud végén megörvendeztesse a búcsúestre készülőket és ismét eljött Kemény Gábor, hogy megnevetesse a csapatot.  Szombat délelőtt Margitka tartott egy jó kis bibliodráma foglalkozást, megint sokat énekeltünk, aztán egy gyors ebéd és már is pakoltunk a buszba, utaztunk haza. Hát igen. Mint egy szemvillanás telt el a hét. Szívünk szerint maradtunk volna. Annyi élmény, beszélgetés, meglepetés, pihenés, kedvesség volt az osztályrészünk, hogy nehéz volt elfogadni a gondolatot, most majd minden kezdődik előről, visszasüppedünk a megszokott keretek és formák közé. Mégsem búsultunk. Gazdagok voltunk. Ha csak egy nem egész hétre is, de miénk volt a világ, legalábbis azt hittük, és közben jobb emberek is lettünk. Szerettük az életet.

Külön köszönet a Bethesda Kórház Alapítványnak a támogatásért, Siegler Zsuzsa és Ambrus Bence doktor úrnak a melegszívű és dolgos jelenlétért, Pálos Anett és Hegedűs Zoli ápolónak a kitartó munkáért, Sós Gabinak a felnőttekről és a gyerekekről való gondoskodásért és a kreatív ötletekért, Magai Margitnak a bibliodrámákért és a jelenlétért, Rozi főnővérnek a szervezésért és a mindenre és mindenkire kiterjedő anyai gondoskodásért, Németh Sándornak a jó kedvért és a kapcsolatok kitartó ápolásáért. Köszönet a Mosdósi Kórház Gyermekosztálya nővéreinek a gondoskodó szeretetért, Gyurkovits professzor úrnak és Székely Györgyi főorvosnőnek a vendéglátásért. Ha lehet, jövőre is megyünk, de ez még a jövő zenéje!

-rgy-

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support