Igal és a lelki egészség

Senki sem vitatja a tényt, hogy az egészségügyi munka lelkileg is pórbára teszi művelőjét, hát még ha az ember ápoló. Elméletben az unalomig hallani erről a témáról: a lelki el- és megfáradás egészséget károsító következményeiről, és általában tudjuk is, hogyan lehetne ellene tenni. A gyakorlatban azonban nem olyan könnyű a kialakult védvonalakon túllépve harcba szállni a lélek védelmére, nyílván a fáradtság, és az egyéb ügyes-bajos dolgok miatt. Ahhoz ugyanis energia és idő kellene, azzal pedig mindenki takarékoskodik.
Nem úgy a mi Neurológiánk nővér csapata. 2009 óta minden évben gondos egyeztetés és előre szervezés után felkerekednek, és élnek az Igali házunk adta lehetőséggel. Egy hosszú hétvégét együtt töltenek, hogy áttekintsék a mögöttük álló évet, közösségük állapotát a lelkiek szempontjából is. Idén március első hétvégéjére sikerült megszervezni a kirándulást, hála a Rehabilitációs Osztály feladatot átvállaló segítőkészségének. Kissné Rozál főnővér és segítői pihentető és elmélyülést is támogató programot állítottak össze, melynek fő témája előzetes közvélemyékutatás nyomán a bevonódás, a segítés határai, a “kinek kell megoldani a problémákat?” kérdésköre volt.
Régóta kurrens témák ezen az osztályon is, ahol számtalan, igazi megoldás nélküli betegséggel találkoznak a mindennapokban. Az első nap rövid délutánja és estéje az utazással és az aklimatizációval telt. Bár ezúttal kegyes volt hozzánk az idő és a forgalom és gyorsan kijutottunk a városból, ahhoz nem elég gyorsan, hogy megelőzzük “Jani nővért” (Fazekas János), aki már az igali házban relaxálva várt bennünket, mire megérkeztünk. Ő ugyanis Veszprémtől kerékpárral érkezett, ami igazi sport teljesítmény, meg is csodáltuk érte. A második nap nekifogtunk a fő témának, hogy egyszerűbb legyen a nekifutás, néhány bemelegítő feladat megoldásával és megbeszélésével. Délután az igali termálfürdő áldásait élveztük, jóllehet az átépítések miatt ezek az áldások körülményesebben átélhetők. Este pedig a Bonnyapusztai ajándék vacsora kényeztetett. A harmadik és egyben lezáró fél nap egy részében kézműves munkával készültünk a húsvétra, majd megpróbáltuk összefoglalni a bevonódás téma kapcsán feljött érzelmeket és gondolatokat. Amint azt sejteni lehetett, a problémának nincs igaz megoldása. Nagyjából két állsápont rajzolódott ki, s mindkettő makacsul védte magát. Az egyik szerint minden érintettség ellenére módszeresen és határozottan meg kell húzni a határokat a beteg és a hozzátartozó segítése közben, különben minden energiát felemészt a kisajátított segítőkészség és empátia. A másik állsápont szerint a bevonódás ellen küzdeni kár, mindig az az eset a fontos, amelyik épp szem előtt van, s ha a segítettek érzik, hogy sorsuk nem közömbös, szeretetükkel pótolják a felemészetett lelki energiákat. Felszínre jött még egy valós probléma: a hozzátartozók, többnyire az édesanyák, szeretnek különbséget tenni a velük foglalkozók között aszerint, hogy kin érzik inkább a bevonódást. Ha nincs résen a nővércsapat, könnyen elkezdődhet egy játszma, melynek lényege, hogy a hozzátartozó hajlamos kisajátítani a  vele többet fogalalkozó ápolót mint “jó nővért” szemben a “rossz nővérrel”, aki jól-rosszul nyílván próbálja meghúzni a határokat. Erre bizony figyelni kell, mondódott ki a szentencia, nehogy sértődés és aharag legyen a vége az ápolók között.
Összességében nagyon kellemes egy egész és két fél napot töltöttünk együtt, még a akkor is, ha a végére úgy látszott, az alapkérdésnek nincs frappáns, mindenki számára érvényes megoldása. A lényeg a közösség, a beszélgetés: az érzelmek és gondolatok megosztása, a közös élmény, amelyre jó lesz visszagondolni az egyébként egyformán pergő hétköznapokon.
Köszönet az Alaptványunknak a támogatásért és a kórház vezetésének azért, hogy természetesként kezelik és támogatják a kisebb közösségek ápolását. Reméljük, nem hiába.
-rgy-

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support