Közös karácsonyi ünnepségünk

December 17-ke a gyógyítás szempontjából épp olyan nap volt, mint a többi. Csúcsra jártak az ambulanciák, tették a dolgukat az osztályok. Csak mi tudtuk, hogy a “kulisszák mögött” valami készül. Nálunk az a hagyomány, hogy a karácsony hetét megelőző csütörtök délutánját a saját, kórházi karácsonyunk megünneplésének szenteljük.

Az osztályok ilyenkorra már megtartották a maguk szűkebb körű ünnepségeit, de karácsony hetében a munka után minden szabad perc már inkább a saját családi karácsonyra készülés jegyében zajlik ápolónak, orvosnak, minden munkatársnak. Nagy kérdés, hogy hányszor lehet átélni a karácsony örömét, ha december 24-ke előtt már hetekkel elkezdődik a karácsonyozás. Mi úgy vagyunk vele, hogy igen: a karácsonyi ünnep egyedi és kivételes élménye a saját családé. Ám semmiképpen nem mondanánk le arról, hogy mi, akik gyermekek gyógyításában, családok támogatásában formálódunk közösségé, – néha úgy érezzük családdá – a karácsonyi ünnep üzenetét és élményét együtt megéljük. A konyha már reggel megsüti a diós és a mákos bejglit. Vanília és citromhéj illata száll a levegőben szerte. Az igazgatói tárgyaló átalakul vendég váró helyiséggé. Alig múlik el dél és meggyújtjuk a gyertyákat az adventi koszorún, összesereglik minden vezető, hogy meghallgassa dr. Velkey György főigazgatónk karácsonyi és előre tekintő gondolatait, melyek idén a fényről és a sötétről szóltak. Kis idő múlva aztán a szeretetvendégséghez berendezett ebédlőnkben is felragyognak a fények, és lassan szállingóznak az istentiszteletre és az ünnepi műsorra készülő doktorok, ápolók, asszisztensek, gazdasági és más munkatársak csoportjai. Közös énekkel kezdődik az istentisztelet: “Békesség legyen velünk, itt van Jézus köztünk…”. Aztán Rideg Gyula kórházlelkész ezúttal a LK 5,1-10 alapján hirdeti az igét, most az újrakezdés, újat kezdés ellentétével és párhuzamával biztat a textus alapján. Újabb ének és imádság zárja le az istentiszteleti részt, majd a Fabula et Figura Műhely jelenlévő tagjai: Kustárné Almási Zsuzsa, Kustár Gábor és Horváth Zsuzsanna népzenész népi betlehemesével szívjuk magunkba az evangéliumot, a karácsonyi történetet, melynek címe az ő előadásukban: “Nyitva látom a Mennyország kapuját.” Bábjáték ez, felnőtteknek szóló. Hála Istennek volt néhány gyerek is közöttünk, és nekik is tetszett. Végül a szeretetvendégség következett, meg ami a benne legjobb, a kötetlen beszélgetés. Áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek!

-rgy-

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support