Húgyúti fertőzések gyermekkorban

Gyermekkorban a húgyúti fertőzések a légúti fertőzések után a második leggyakoribb bakteriális fertőzéstípusnak számítanak. Az orvoshoz forduló lázas gyermekek akár 7-10 százaléka is húgyúti fertőzésben szenvedhet. A nem megfelelően kezelt esetekben szövődményként vesehegesedés, magas vérnyomás, krónikus vesebetegség alakulhat ki.

A húgyúti rendszer a vesékből, a vesevezetékekből, a húgyhólyagból és a húgycsőből áll, melyek bármelyikében előfordulhat baktériumok vagy ritkábban vírusok, paraziták, gombák által okozott gyulladás.
A húgyúti fertőzéseket leggyakrabban az Escherichia coli nevű, a székletben normális körülmények között is jelenlévő baktérium okozza.
Húgyúti vírusfertőzés felső légúti megfázást követően alakulhat ki, ezesetben a kórokozó a vér útján jut el a húgyutakhoz.

A húgyúti fertőzés fajtái

A húgyúti fertőzéseknek két fő típusát különböztetjük meg: az alsó és felső húgyúti fertőzéseket.

  • Az alsó húgyutakat érintő fertőzést, vagyis a húgycső és húgyhólyag gyulladását a köznyelvben – tévesen – felfázásnak is nevezzük. Önmagában azonban a hideg, a vizes ruha és a hideg felületen ülés nem okoz húgyúti fertőzést, ugyanakkor a hideggel érintkező testfelszín vérellátása valóban romolhat, ezáltal pedig a szervezet helyi védekezőrendszere is gyengülhet.
  • A felső húgyúti fertőzés a vesemedencét (súlyosabb esetben a veseállományt) és a húgyvezetéket érinti.

Mi az oka a húgyúti fertőzés kialakulásának?

Anatómiai okok

A húgyúti fertőzések csecsemőkorban kisfiúknál gyakrabban fordulnak elő. Ennek fő oka, hogy ebben az életkorban a fityma még le van tapadva, a külső húgycsőnyílás nehezebben tartható tisztán, ezért a kórokozók könnyebben megtelepedhetnek rajta.
Későbbi életkorban a lányoknál fordul gyakrabban elő a betegség, mivel a húgycső rövidebb, tágabb, így a kórokozók  könnyebben feljuthatnak a húgycsőbe és a felsőbb húgyutakba. A gyakoribb előfordulás másik oka, hogy lányoknál a húgycsőnyílás közelebb helyezkedik el a végbélnyíláshoz, ahol nagy számban vannak jelen különféle kórokozók, amelyek könnyedén a külső nemi szervek tájékára kerülhetnek és feljuthatnak a hólyagba.

Pelenkás kor

Pelenkás korban könnyebben juthatnak a székletből a külső nemi szervek közelébe baktériumok, a gyermekek immunrendszere pedig még éretlenebb, így nagyobb eséllyel alakul ki húgyúti fertőzés. 

Vizeletvisszatartás, székrekedés

Húgyúti fertőzésre hajlamosíthat a vizeletvisszatartás is: ilyenkor a hólyag nem ürül ki maradéktalanul, a pangó vizelet pedig jó táptalajt biztosít a baktériumoknak.  Sok gyermeknél előforduló probléma, hogy nem üríti teljesen a hólyagját, illetve nem tud ellazulni a vécén. Amennyiben ehhez a szokáshoz elégtelen folyadékbevitel is társul, akkor könnyebben kialakulhat a betegség.
Gyermekek esetében különféle bélműködési zavarok, például a székrekedés szintén fokozza a húgyúti fertőzés kockázatát.  

Krónikus betegségek

Egyes krónikus betegségek hajlamosíthatnak gyakoribb húgyúti fertőzésre: például cukorbetegség esetén az immunvédelem csökkenése, valamint a vizelet magasabb cukortartalma jelent kockázatot. A cukorbetegség az urológiai szervek beidegződését is károsíthatja, melynek következtében nem lesz megfelelő a hólyag ürülése – ami pedig gyorsan maga után vonhatja a pangó vizelet befertőződését.

Mindezek miatt fontos, hogy ismétlődő fertőzések és feltűnően gyakori pisilés esetén érdemes vércukorszint-ellenőrzést kérni a házi gyermekorvostól! 

Fejlődési rendellenességek

Végül meg kell említeni, hogy a húgyutakat érintő fejlődési rendellenességek, daganatok, sipolyok, sérülések is okozhatnak húgyúti fertőzést.

A húgyúti fertőzés tünetei

Alsó húgyúti fertőzés esetén helyi, alhasi fájdalom, illetve vizelési problémák jelentkezhetnek. A gyermeknek gyakrabban kell pisilnie, de alkalmanként csak pár csepp vizeletet tud üríteni, a vizelés pedig időnként fájdalommal, csípő érzéssel jár. Elképzelhető, hogy azért kell orvoshoz fordulni, mert a gyermek nem tud pisilni, a visszatartott vizelet pedig a hólyag feszülését okozza.
A szülők számára a zavarossá, szúrós szagúvá váló vizelet is figyelmeztető jel lehet, illetve előfordulhat, hogy a korábban már szobatiszta gyermek újból bepisil.

A felső húgyútak gyulladását általánosabb tünetek, mint pl. rossz közérzet, magas láz, bágyadtság és étvágytalanság jellemzik. A vesemedence gyulladása esetén az érintett oldalon derékfájdalomra panaszkodik a gyermek (bár 4-5 éves kor előtt erről nem tudnak még pontosan beszámolni), súlyosabb esetben vér is megjelenhet a vizeletben.

Csecsemőkorban a lázas állapot hátterében sokszor húgyúti fertőzés áll, ezért ismeretlen eredetű láz esetén vizeletvizsgálatot kell végezni. Ilyenkor nehéz felismerni a betegséget, mert a tünetek nem specifikusak, nem utalnak egyértelműen húgyúti fertőzésre. A hőemelkedés vagy láz mellett leggyakrabban bágyadtság, apátia vagy ingerlékenység, fájdalmas sírás, sápadtság, étvágytalanság és hányás jelentkezhet, illetve a baba vizelete a megszokottól eltérő, szúrós szagú lesz. Előfordulhat a gyarapodás lelassulása vagy súlycsökkenés is. 

A húgyúti fertőzés diagnózisa

A diagnózis felállításában alapvető fontosságú a gyermek vizsgálata és a szülő gondos kikérdezése. A has vizsgálatakor húgyhólyag-gyulladás esetén a hólyagtájék, a szeméremtest feletti terület nyomásra érzékeny, míg vesemedence gyulladásakor a vesetájék ütögetésre fájdalmas. A diagnózis pontosításában a vizeletvizsgálat nyújt segítséget, amely a reggeli első vizeletből történik.

Hogy történik a vizelet összegyűjtése?

  • Reggel felkelés után a gyermek húgycsőnyílását szappanos vízzel alaposan le kell mosni, és nyálkahártya fertőtlenítővel áttörölni. Várjuk meg, amíg a fertőtlenítő megszárad, ezt követően egy kifertőtlenített üvegbe kell a gyermeknek vizeletét ürítenie. Ehhez érdemes a kádba állítani, és megvárni, amíg elkezd pisilni, majd mielőtt befejezné, elvehetjük az üveget. Így középsugaras vizeleti mintához juthatunk.
  • Ha ez a módszer nem működik, akkor egy alaposan kifertőtlenített bilibe is pisilhet a gyermek. Ez esetben óvatosan öntsük át a mintát az előzőleg kapott kémcsőbe vagy egy gondosan kifertőtlenített, lezárható üvegbe.
  • Csecsemők és a még nem szobatiszta kisgyermekek esetében szükségünk lesz egy steril vizeletgyűjtő zacskóra, amit orvosunktól kapunk/gyógyszertárban tudunk beszerezni. Először alaposan tisztítsuk meg külső nemi szerveket (lányoknál a kisajkak közötti részt, fiúknál a pénisz végét), és a fertőtlenítő lemosást követően ragasszuk a húgycsőnyílás köré a zacskót, ami felfogja a vizeletet! Figyeljünk rá, hogy a lányoknál a ragasztócsík alsó része illeszkedjen a gáthoz, de a végbélnyílás ne kerüljön bele! A fiúknál a hímvesszőt tegyük bele a vizeletgyűjtő zacskóba! Ha sikerült mintát venni, egy steril fecskendő segítségével szívjuk ki a vizeletet, és töltsük át egy steril kémcsőbe! Amennyiben a vizelet széklettel szennyeződött, akkor újból meg kell ismételni a mintavételt!
  • Fontos, hogy ha a mintát nem tudjuk azonnal eljuttatni a laborba, akkor a lezárt üveget/csövet tegyük hűtőszekrénybe!

A vizeletvizsgálatról röviden

A fentiek szerint levett vizeletminta laboratóriumi, üledék, illetve bakteriológiai vizsgálata segít a betegség okának a feltárásában. 

Általános, gyors tájékozódáshoz általános vizeletvizsgálatra használt tesztcsíkkal is ellenőrizhetik, hogy fertőzés okozza-e a panaszokat. Tesztcsíkkal 8-10 paramétert lehet meghatározni, ezek közül a fehérvérsejtek (leukociták), fehérjék, nitritek és a vér jelenlétét utalhat rá, húgyúti fertőzésről lehet szó.

Húgyúti fertőzés esetén a vizeletüledékben sok baktérium, fehérvérsejt, vörösvértest látható. Fontos, hogy a vizelet bakteriológiai vizsgálatát még az antibiotikus kezelés megkezdése előtt el kell végezni , ugyanis az antibiotikumok a bakteriológiai tenyésztést jelentősen befolyásolják, az így kapott, főleg negatív lelet értékelhetetlen.

Vesemedence-gyulladás gyanúja esetén vérvételből emelkedett gyulladást jelző értékek (vörösvértest-süllyedés (We) vagy a C-Reaktiv Protein (CRP)) észlelhetők. Ha a hasi ultrahang vizsgálat a vesék érintettségét igazolja, a továbbiakban egyéb kiegészítő képalkotó vizsgálatokra is sor kerülhet az esetleges szövődmények felderítése érdekében.

Húgyhólyaggyulladás kezelése

A húgyhólyaggyulladás otthoni kezeléssel megoldható, melynek során 5-7 napos antibiotikus kezelés, bő folyadékfogyasztás, gyakori vizeletürítés javasolt: gondoskodjunk róla, hogy gyermekünk minél többet igyon! Az antibiotikumkezelés befejezése után ismét vizeletvizsgálat javasolt.

Vesemedence-gyulladás kezelése

A vesemedence-gyulladás kezelése mindig kórházban történik, mivel ebben az esetben vénásan adott antibiotikum szükséges, általában 7-10 napig. Nagyon fontos az ágynyugalom, illetve a bő folyadékfogyasztás és a gyakori vizeletürítés, melynek segítségével meg lehet akadályozni, hogy a húgyutakban lévő baktériumok tovább szaporodjanak.
A kórházból történő elbocsátást követően a gyermek további 4-6 héten keresztül szájon át kap antibiotikumot. A hosszan tartó antibiotikus kezelés a húgyutak sterilen tartása, ezáltal a fertőzés ismétlődésének megakadályozása miatt fontos.

Vesemedence-gyulladáson átesett gyermekek további nefrológiai gondozása a lehetséges szövődmények elkerülése miatt elengedhetetlen. A gondozás során rendszeresen történik vizeletellenőrzés, vizelettenyésztés, illetve egyéb kiegészítő vizsgálatok (vérnyomásmérés, a vesék izotópos vizsgálata, hólyagfeltöltéses vizsgálat).

A húgyúti fertőzés lehetséges szövődményei

A legtöbb húgyúti fertőzés szerencsére gyorsan és nyomtalanul gyógyul. Néha azonban a fertőzés krónikussá válik, melynek következménye lehet a vesék károsodása, veseelégtelenség, magas vérnyomás, főleg, ha a felső húgyutak gyulladását elégtelenül kezelik.
Éretlen vagy sérült immunrendszer esetében megfelelő kezelés nélkül az egész szervezetet érintő, életet veszélyeztető szepszis is kialakulhat a gyermeknél.

A húgyúti fertőzés megelőzése

  1. Fontos, hogy a gyermek megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszon, hiszen a nagyobb mennyiségű folyadék átmossa a hólyagot, így a baktériumok nehezebben tudnak benne megtelepedni.
  2. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy vizelési inger esetén minél gyorsabban menjen el vécére, mert a pangó vizeletben könnyebben elszaporodnak a kórokozók.
  3. Ügyeljünk a higiénés rendszabályok oktatására és betartására! 
    • A csecsemőknél elengedhetetlen a gondos és rendszeres pelenkacsere, mert a meleg, nedves környezetben gyorsabban szaporodnak a baktériumok. A pelenka alatti területek tisztításakor ne használjunk illatos (vagy alkoholt tartalmazó) popsitörlőt! 
    • Szobatisztává váló gyermekünknek tanítsuk meg, hogy vécéhasználat előtt is alaposan mosson kezet! 
    • A kislányok vizelés alatt dőljenek hátra, a lábakat tartsák minél nagyobb terpeszben. Székelés után a végbél területének – elölről hátrafelé történő – gondos tisztítása szükséges. Ez azért fontos, mert ellenkező esetben a székletben lévő baktériumokat a húgycsőnyílás környékére juttathatjuk. 
    • A kisfiúkat tanítsuk meg arra, hogy pisiléskor húzzák hátra az előbőrt, majd miután végeztek, itassák fel a vizeletcseppeket a péniszről. Ezekkel az óvintézkedésekkel csökkenthető a fertőzés veszélye. 
  1. A székrekedés fertőzésre hajlamosító tényező, megelőzése, illetve kezelése javasolt!
  2. A hideg nem oka a fertőzésnek, de a lehűlés segíti a kórokozók elszaporodását, ezért a gyermekek öltözéke mindig az időjárásnak megfelelő legyen. Strandolás után célszerű a vizes fürdőruhát – alapos mosakodás után –, szárazra cserélni.
  1. Ügyeljünk a gyermek intim területének védelmére, szennyeződésektől való megóvására (pl. játszótéren-homokozóban)! A gyermek viseljen természetes anyagú, pamut alsóneműt, amit minden nap vált, és kerülje a szoros ruhadarabokat! Ezek alatt könnyen beizzadhat, ami szintén kedvez a baktériumok szaporodásának. 
  1. Visszatérő húgyúti fertőzések esetében a habos meleg vizes fürdés helyett inkább zuhanyozzon a gyermek, és az intim területeken ne használjon illatos szappant és tusfürdőt. 
  2. A serdülőkorú lányoknál a szexuális felvilágosításkor térjünk ki a nemi aktus higiénés vonatkozásaira: minden aktus előtt és után menjenek el pisilni, tisztálkodással egybekötve. Visszatérő húgyúti fertőzések esetén mindenképpen ki kell vizsgálni a gyermeket, hogy milyen hajlamosító tényező (például fejlődési rendellenesség, bélférgesség, lányoknál hüvelygyulladás stb.) húzódik meg a háttérben.

Szerző: dr. Kollák Zita gyermekgyógyász, nefrológus

Kapcsolódó cikkek:

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support