A süketséget, nagyothallást a lehető legkorábban szükséges felfedni. Már az első hetekben figyelhetjük meg, hogy fordítja-e a csecsemő a fejét a hang, a zene, különböző zajok irányába. A „pislogó reflex” segítségével is megbizonyosodhatunk a csecsemő hallásáról.

Hallás zavar

Ha csettintünk, vagy tapsolunk a csecsemő füle mellett – elkerülve, hogy maga a mozgás megzavarja a kicsit -, azonnal pislogással válaszol a hangra. Leggyakrabban a szülők veszik észre, vagy feltételezik a hallás zavarát, mivel öt-hat hónapos csecsemőjük keveset, vagy egyáltalán nem gügyög, nem fordítja a fejét a hang irányába, és úgy tűnik, hogy viszonylag erős zajok sem zavarják. Magatartása közönyösnek, egykedvűnek tűnik.

Ha nem biztos a gyermeke jó hallásában, álljon gyermeke mögé, úgy hogy ő ne lássa önt, és zörgessen papírt, vagy kulcscsomóval keltsen zajt. A gyermeknek erre meg kell fordulnia, a zajforrást keresnie kell. A gagyogást, gügyörészést – mint reflextevékenységet – a nagyothalló csecsemő is elkezdi, de hangja fokozatosan elszíntelenedik, elsivárosodik. A beszéd kialakulás rendszerint késik. A halláscsökkenésben szenvedő gyermek többnyire vizuális beállítottságú, feltűnően keresi, figyeli a beszélő szájmozgását. A lassan kialakuló beszéd akusztikailag is megváltozik, jellemző a monotónia, a rossz szóhangsúly, a magas hangszín, halk vagy túl hangos beszéd. A kiejtés zavara is megfigyelhető, elsősorban a sziszegő hangok helytelen képzése észlelhető, gyakori a selypítés. A nagyothalló kisgyermekek viselkedése, magatartása gyakran megváltozik, mogorva, máskor makacs, figyelmetlen benyomást keltenek.

Két formája ismeretes

A nagyothalló gyermek kivizsgálásával, kezelésével és gondozásával az audiológia foglalkozik. A gyermekek mintegy 3%-a kezelésre szoruló nagyothalló. A hallászavaroknak két formája ismeretes. Vezetéses zavarban a hanghullámok átvezetése, továbbítása, ill. felerősítése károsodott.

Az elváltozás a hallójáratot, a középfület érinti. A leggyakoribb okok a hallójárat-elzáródás (csontkinövés, fülzsírdugó) idült középfülgyulladás, vagy tartós fülkürt elzáródás (nagy orr,- garatmandula).

Idegi eredetű nagyothallás esetén a belsőfül, a hallóideg vagy a központi pályák károsodnak. Öröklött, máskor toxikus okok idézik elő. A magzati életben, a szülés során vagy a fejlődés korai szakaszán fertőző és egyéb betegségek következménye lehet (pl.: rubeola, mumps, agyhártyagyulladás, gyógyszerártalmak, traumák, koraszülés, nagyfokú újszülöttkori sárgaság.) Későbbi életkorban nem elhanyagolható az állandó utcai és munkahelyi zaj, a disco hangerejének halláskárosító hatása. Idegi eredetű nagyothallás esetén főleg a magas, a sziszegő hangok, a súgott beszéd hallása zavart.

Vezetéses hallászavar esetén gyógyszeres vagy műtéti úton törekszünk a hallás javítására (orrcseppek, a garatmandula eltávolítása, a középfülgyulladás és az orrmelléküregi kóros folyamatok kezelése, fülműtét, hallásjavító műtétek.

Az ideg eredetű halláskárosodás esetén hallókészülék adása és logopédiai úton való hallásfejlesztés a javasolt eljárás.

A legcsekélyebb gyanú esetén, késedelem nélkül feltétlenül meg kell vizsgáltatni a csecsemőt egy fül-orr-gégésszel. A hallászavar korai felismerése nagyon fontos, mert jó hallás nélkül gyermeke nem tanul meg beszélni. Az orvosi vizsgálat hallótesztekkel történik, illetve megalapozott gyanú esetén eszközös hallásvizsgálatot is el kell végezni és a hallókészülék minél koraibb alkalmazása szükséges.

Szerző: Dr. Szabolcs Andrea

Kapcsolódó: A hallásfejlődésről