Néhány gondolat a hallás-magatartás fejlődéséről

A süketséget, nagyothallást a lehető legkorábban szükséges felfedni. Már az első hetekben figyelhetjük meg, hogy fordítja-e a csecsemő a fejét a hang, a zene, különböző zajok irányába. A “pislogó reflex” segítségével is megbizonyosodhatunk a csecsemő hallásáról.

Hallás zavar

Ha csettintünk, vagy tapsolunk a csecsemő füle mellett – elkerülve, hogy maga a mozgás megzavarja a kicsit -, azonnal pislogással válaszol a hangra. Leggyakrabban a szülők veszik észre, vagy feltételezik a hallás zavarát, mivel öt-hat hónapos csecsemőjük keveset, vagy egyáltalán nem gügyög, nem fordítja a fejét a hang irányába, és úgy tűnik, hogy viszonylag erős zajok sem zavarják. Magatartása közönyösnek, egykedvűnek tűnik.

Ha nem biztos a gyermeke jó hallásában, álljon gyermeke mögé, úgy hogy ő ne lássa önt, és zörgessen papírt, vagy kulcscsomóval keltsen zajt. A gyermeknek erre meg kell fordulnia, a zajforrást keresnie kell. A gagyogást, gügyörészést – mint reflextevékenységet – a nagyothalló csecsemő is elkezdi, de hangja fokozatosan elszíntelenedik, elsivárosodik. A beszéd kialakulás rendszerint késik. A halláscsökkenésben szenvedő gyermek többnyire vizuális beállítottságú, feltűnően keresi, figyeli a beszélő szájmozgását. A lassan kialakuló beszéd akusztikailag is megváltozik, jellemző a monotónia, a rossz szóhangsúly, a magas hangszín, halk vagy túl hangos beszéd. A kiejtés zavara is megfigyelhető, elsősorban a sziszegő hangok helytelen képzése észlelhető, gyakori a selypítés. A nagyothalló kisgyermekek viselkedése, magatartása gyakran megváltozik, mogorva, máskor makacs, figyelmetlen benyomást keltenek.

Két formája ismeretes

A nagyothalló gyermek kivizsgálásával, kezelésével és gondozásával az audiológia foglalkozik. A gyermekek mintegy 3%-a kezelésre szoruló nagyothalló. A hallászavaroknak két formája ismeretes. Vezetéses zavarban a hanghullámok átvezetése, továbbítása, ill. felerősítése károsodott.

Az elváltozás a hallójáratot, a középfület érinti. A leggyakoribb okok a hallójárat-elzáródás (csontkinövés, fülzsírdugó) idült középfülgyulladás, vagy tartós fülkürt elzáródás (nagy orr,- garatmandula).

Idegi eredetű nagyothallás esetén a belsőfül, a hallóideg vagy a központi pályák károsodnak. Öröklött, máskor toxikus okok idézik elő. A magzati életben, a szülés során vagy a fejlődés korai szakaszán fertőző és egyéb betegségek következménye lehet (pl.: rubeola, mumps, agyhártyagyulladás, gyógyszerártalmak, traumák, koraszülés, nagyfokú újszülöttkori sárgaság.) Későbbi életkorban nem elhanyagolható az állandó utcai és munkahelyi zaj, a disco hangerejének halláskárosító hatása. Idegi eredetű nagyothallás esetén főleg a magas, a sziszegő hangok, a súgott beszéd hallása zavart.

Vezetéses hallászavar esetén gyógyszeres vagy műtéti úton törekszünk a hallás javítására (orrcseppek, a garatmandula eltávolítása, a középfülgyulladás és az orrmelléküregi kóros folyamatok kezelése, fülműtét, hallásjavító műtétek.

Az ideg eredetű halláskárosodás esetén hallókészülék adása és logopédiai úton való hallásfejlesztés a javasolt eljárás.

A legcsekélyebb gyanú esetén, késedelem nélkül feltétlenül meg kell vizsgáltatni a csecsemőt egy fül-orr-gégésszel. A hallászavar korai felismerése nagyon fontos, mert jó hallás nélkül gyermeke nem tanul meg beszélni. Az orvosi vizsgálat hallótesztekkel történik, illetve megalapozott gyanú esetén eszközös hallásvizsgálatot is el kell végezni és a hallókészülék minél koraibb alkalmazása szükséges.

Szerző: Dr. Szabolcs Andrea

Kapcsolódó: A hallásfejlődésről 

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support