Családi sportnap: életmódváltás hatalmas sikerrel

Ha 80 ember 3 hónap alatt 158 kg-ot fogyott, akkor a kórház teljes állománya 76 kg-os átlagsúlyt tekintve (2017-es adatok alapján a felnőtt férfiak 83, míg a felnőtt nők 69 kg-osak) nem egészen két év alatt fogyna ugyanennyit, vagy másként számítva, ha minden munkatársunk tartaná magát ehhez az ütemhez, kb. 80 hét után teljesen elfogynánk a kórházban. Nem biztos, hogy jól számoltam…,de az Életmódváltó program fantasztikus eredménnyel/eredményekkel zárult. De mielőtt még kiosztásra kerültek volna a díjak, rengeteg egyéb program várta a szép számú érdeklődőt a hét végére szinte nyáriasra forduló időben.   A folyamatosan mozgó tömeget egyszer próbáltam megszámolni, 78-ig jutottam úgy, hogy kimaradtak az ebédlőben lévők, a konyha mögött főzők, illetve az éppen WC-re igyekvők.  A Családi Sportnapot Bencze  János egy rövid áhítattal nyitotta meg, aki Ézsaiás szavaival hivatkozott az erejükben mindig megújuló, lankadatlan emberekre, akik az Úr segítségével szárnyalhatnak, mint a sasok. Ezek után kezdődhetett aaaaaa ZUMBA!!! Most a kertben, szabad levegőn hódolhattak szenvedélyüknek a résztvevők, Katona Zsuzsi vezetésével. Közben ezalatt elkezdődtek a folyamatosan „működő” egyéb lehetőségek: az arcfestés, a masszírozás, a kéztetoválás, az agyagozás és bőrözés, az ugrivár, valamit az aszfaltszínezés. (És akkor még nem is beszéltem a lovaglásról, meg az íjazásról, de csak azért, mert ezek elmaradtak.) Az egyre erősödő pörkölt illat terjedéséről szakácsaink gondoskodtak, szerintem a Szerencs utcai felüljárón is érezni lehetett, hogy nem akármilyen buli van a Bethesdában. A zumba után Polonkai Zsófi a tőle megszokott ritmusú és nehézségi fokozatú alakformáló tornára invitálta a kertbe a munkatársakat. Nem sok idő volt lazulásra, következett Zemlényi Bori, aki az SMR hengerezés rejtelmeibe avatott be minden érdeklődőt. Következett a kerekasztal beszélgetés, fantasztikus vendégekkel. Eljött a háromszoros olimpiai bajnok, Szécsi Zoltán, aki – mint szintén életmódváltó – mesélt a hivatalos sportpályafutása utáni életéről, tanyájáról és lelki békéjéről ebben az új környezetben. Jó volt hallani Tőle, hogy nem az eredmény és a siker a leglényegesebb elemei a sportnak! Maráz Zsuzsa háromszoros Ultrabalaton- és Spartathlon győztes futótól megtudtuk, hogy miként lehet futva enni, inni, de még aludni is! Döbbenetes, ha belegondolunk, hogy amíg mi 24 óra alatt mennyi mindent csinálunk, és épp a másik oldalunkra fordulunk éjjel, addig Ő, 246 km-t fut, szakadó esőben, dacolva a fáradtsággal, fájdalommal, monotóniával, kb. ugyanennyi idő alatt.  Hogy mi a titka ennek  – szerényen annyit mondott: az öröm benne. Ács Franciska lovasterapeutát már jónéhányan ismertük, főleg az Ilka utcai részlegek dolgozói közül. Ő az, aki hetenként több alkalommal látogatja amerikai minilovával a Neurológiai Osztály, illetve  a Mentálhigiéniai Részleg kis betegeit. Sokat mesélt gyerekkoráról, a tanyasi élet emberpróbáló és faragó nehézségeiről, illetve az életét alapvetően meghatározó állat szeretetéről. Megható volt hallgatni ezeket az őszinte és kedves vallomásokat – igazi élmény volt és marad, azt hiszem, mindenki számára. Aztán eljött a várva várt pillanat, a nap fénypontja, az „Éhezők viadala” eredményhirdetése. Csikós Bálint igazgató úr adta át a jól megérdemelt díjakat a csapatok tagjainak. Most, előzetesként csak annyit, hogy összesen 158 kg-ot fogytunk (én ebből speciel 20 dkg-ot). A csapatverseny első három helyezettje, az ITÓ-ka, a Dundi Krumplik (Rehab.) és a Kalória Killers (III.Bel.) lettek. Gratulálunk minden résztvevőnek és szurkolónak, családtagnak egyaránt! Miután nagyon megörültünk a helyezéseknek, következhetett a bográcspörkölt (sertés- és/vagy   vaddisznó), galuskával, uborkával…, utána házi süti!!! Nem csoda, hogy ezek után inkább a sakk szimultánt szerettük jobban, de hamar a ping-pong asztalok mellett találtuk magunkat, (közelebb volt a sütis asztal is, valljuk be!)    És míg az ebédlőben Lehőcz Józsi verte rommá a felnőtteket sakkban, és zajlott a Bartha Család (Dani és Csaba), illetve Ihm Zsófi győzelmi sorozata ping-pongban, addig a hűs fák alatt Korzenszky Klári mesélt/zenélt a kicsiknek.  Topolánszky Dani pedig az eddigre elfáradt tagjainkat próbálta helyremasszírozni. Végül következett az utolsó program, a városligeti futás, „babakocsival”.

Változó összetételben, nagyon sokan voltunk ott együtt egész nap. Nem láttam szomorú arcot. Tényleg!

Németh Sándor

 

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support