Kisokos a kütyühasználat útvesztőihez 2. rész

Milyen következménye lehet, amikor a szülő viszi túlzásba a telefonozást?

Egy német tanulmány azt vizsgálta, hogy a játszótéren hogyan használják az anyák a mobiltelefonjukat és milyen az anyák és gyerekek közti interakció (Wolfers, Kitzmann, Sauer és Sommer, 2020). A szülő-gyerek kapcsolódást negatívan befolyásolta a szülő telefonhasználata. Egy tízperces megfigyelési idő alatt az anyák közel fele átlagosan 80 másodpercig is telefonozott egy huzamban. A kutatók azt vettek észre, hogy a telefont hosszabb ideig használó anyák kevésbé érzékenyen reagáltak a gyermekeikre, kevésbé voltak fogékonyak a jelzéseikre. Az alacsonyabb érzékenység és a telefonhasználat gyakorisága között nem találtak összefüggést.  Ilyenkor, bár a fizikai jelenléte a szülőnek ott van a gyermek közelében, de figyelme, teljes jelenléte nincs ott olyan mértékben, mintha nem használná a telefont. Azok a non-verbális jelzések, pillantások, érintések, amik ideális (kütyümentes esetben) jelen vannak, másképpen hatnak egy gyermek szemszögéből. Nem mindegy, hogy a gyermek teljes odafordulást, figyelmet kap-e, vagy telefonnyomogatás közben oda se nézve simogatja őt az anya.  Ilyenkor megjelenhet egy figyelemfelhívó viselkedés, mert a gyermek érzékeli, hogy több figyelemre vágyik, vagy minőségileg másfajta figyelemre, még ha fizikailag ott is van mellette a szülő. A szülői jelenlét hiánya számos negatív érzést kiválthat, ami rosszalkodásban, csínytevésben manifesztálódhat. Erre már a szülő valószínűleg reagálni fog, de ez egy „negatív” figyelem, ami büntetéshez, szidáshoz vezet, ami csak rossz viselkedési- és egészségtelen kapcsolódási mintákat eredményez. 

Lehet olyan hatása is, hogy a gyermekben nem figyelemfelhívó reakciót vált ki, hanem egy belső szomorúságot, apátiát, egy rossz meggyőződést, miszerint ’nem vagyok méltó a figyelemre’. Nagyon sok minden befolyásolhatja, hogyan értelmezi a gyermek a szülő viselkedését, és minden gyermek másképp reagálhat. 

Milyen stratégiák, jó gyakorlatok léteznek?

Azok a gyerekek, akik hozzánk kerülnek, gyakran olyan korú szülők gyerekei, akik a saját gyermekkorukban nem élték meg, hogy őket korlátozni kellett volna, hiszen akkor még nem voltak mobiltelefonok, nemhogy okostelefonok. Nincs meg a saját élményük arról, hogy szülőként mi a jó minta. Most kell megalkotni azokat a szabályokat, amire az ő gyermekkorukban még nem volt szükség. Fontos, hogy megtaláljuk azokat a stratégiákat, amivel megőrizhetjük a digitális eszközhasználat egészséges kereteit. 

Sokszor tapasztaljuk, hogy a szülő nem tudja, hogy a gyermek miket néz. Pedig kiemelten fontos, hogy figyelje, hogy miket nyit meg a gyermek, vagy tudatosan korlátozza, mert hosszabb távon nagy kockázatokat rejt magában ez a gyakorlat. Amikor a gyermeknek van egy fokozott érdeklődése egy veszélyes témában (mint például a petárdák) akkor a hasonló videók csak fenntartják és fokozzák ezt az érdeklődést. Ilyenkor nagy a veszélye annak, hogy a gyermek számára összemosódik a valóság és a virtuális tér. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők ilyen esetben fokozottan szemmel tartsák, mit néz a gyermek akkor is, ha ez nehezen megoldható. Ma már vannak programok, amik ebben segítenek a szülőknek (pl. Google Family Link, Windows Family, Open DNS).

A mai világban irreális törekvés lehet teljesen kizárni a gyermekek életéből a virtuális világot és nem is kell. De fontos a szabályozás, monitorozás, a párbeszéd és a kölcsönös bizalom. Előfordulhat az is, hogy a szülő nem tudja megoldani, hogy figyeljen a gyermekre, például mert dolgozik. Teljesen tiltani nem lehet a gyermekeket a kütyüktől, de léteznek jó módszerek a keretek felállítására. 

Jó megoldás lehet, hogy a gyermekkel párbeszédet folytatunk arról, hogy miért érdekli egy bizonyos játék. A gyerekek, ha őszinte érdeklődéssel fordulunk hozzájuk, könnyen megnyílnak. Ezzel bizalmas légkört teremthetünk és szívesen mesélnek majd arról, mivel játszanak, kikkel és mi a feladat. Fontos, hogy ők is érezzék, hogy van terük arra, hogy elmesélhessék ezeket és megoszthassák élményeiket. A szülő és gyermek között kialakuló bizalmi kapcsolatban a gyermek könnyebben osztja meg élményeit, és a szülő is finoman rá tudja vezetni egy adott játék veszélyeire, vagy az online kapcsolódások, virtuális térben leselkedő veszélyekre (adathalászat, csalók, stb.). 

A megoldásban az is jó lehet, hogy a szülő és a gyermek közösen keresi meg az életkorához illő applikációkat, tartalmakat. Segítheti, támogathatja őt a választásban, döntésben, hogy ne egyedül kelljen választania. Akár észrevétlenül is felugrik egy-egy reklám, akkor fontos lehet beszélgetni, mesélni a gyermeknek, hogy milyen szándéka van a reklámoknak, hogy tisztában legyen annak faramuci hatásaival. A gyermekeknek fel lehet hívni a figyelmét ezeknek a veszélyeire. 

Amennyire lehet, az otthoni közegben fontos szűrni, mit lát a gyermek a kortársaktól az iskolában, esetleg idősebbektől. Ennek feltétele, hogy a szülő érdeklődjön a gyermek elfoglaltságai és megélései felől, őszintén, de nem túlzott, nyomasztó mértékben. Így könnyebben ellenőrizheti, mi zajlik egy adott felületen. Fontos megértetni a gyermekkel, hogy miért van szükség esetlegesen a kütyühasználatban korlátozásokra, milyen következményekkel járhat, akár az online világ, vagy az azzal való túlzott időtöltés. Fontos, hogy ne csak a tiltás legyen ott, hanem hogy barátságosan megértessük a gyermekkel az összefüggéseket és következményeket! Ez is egy tisztelet a gyermek felé és a bizalmat építi, és a gyermek könnyebben átlátja majd a problémákat. 

Létre lehet hozni például egy közös családi szerződést is, ahol közösen jelölik ki a szabályokat arra vonatkozóan, hogy egy nap mi az a kijelölt időszak és időintervallum, amennyit az eszközökkel tölthetnek a gyermekek. Bár a szülő ellenőrző funkciója – ha nincs egy fizikai térben a gyermekkel- nem olyan hatékony, akkor is lesz egy bizalmi alap, ami egy közösen lefektetett szabályrendszeren alapul. Ha megvan előre, hogy mi a nap menete, struktúrája, akkor nemcsak a túlzott kütyühasználat, de viták is elkerülhetők. Még jobb, ha ezt a szabályrendszert mindenki érvényesnek tekinti magára vonatkozóan, tehát a szülők is ezt követik. Például ha a gyerekkel megbeszélik, hogy lefekvés előtt egy órával már ne legyen telefonozás, akkor ehhez a szülő is ugyanúgy tartsa magát. Ha a felnőtt azt szeretné, hogy evés közben ne történjen telefonhasználat, akkor kijelölhetnek egy helyet, ahova mindenki odateszi a telefont az étkezés idejére.

Jó módszer egy héten egyszer tévé/telefonmentes napot tartani. Ilyen az egyre divatosabb digitális detoxikáció, aminek bizonyítottan jó hatásai vannak a társas kapcsolatokra, koncentrációra, a pihenés minőségére, enyhülhetnek a testi panaszok, elégedettség érzéssel is társul, mind a gyermek, mind a szülő számára. Fontos, hogy legyen olyan időszak a napban, amikor lenémítja/kikapcsolja a telefonját, az értesítéseket – amik egyébként endorfint szabadítanak fel az azonnali jutalom, sikerélmény miatt. Fontos megtanulni késleltetni a választ, a reakciót ezekre. Ha a gyermekek a saját szüleiken azt látják, hogy saját maguknak is tudnak határt szabni ebben, az a gyermekeket is befolyásolni fogja. Elsődlegesen a családi közeg, a szülői modell a meghatározó fiatal korban, minél kisebb a gyermek, annál inkább.

Kisokos a kütyühasználat útvesztőihez 2. rész

Figyeljünk, hogy a gyermek ne használja lefekvés előtti időszakban a telefont! Sok gyermekkel találkozunk, akik egyébként is nehezen alszanak el. Ezen sokat ront, ha még telefonozik is, akkor pláne nem fog tudni pihenni, mert a telefon felpörgeti az idegrendszerét.  Az esti telefonozás közvetve az iskolai teljesítményre és a kortárskapcsolatokra is negatív hatást gyakorolhat. Ugyanis az alvás minősége romolhat, a fáradtság és a koncentrációs problémák rosszabb érdemjegyekhez vezethetnek. Az kialvatlanságból fakadó ingerlékenység és türelmetlenség kortárskapcsolati konfliktusokkal társulhat. 

Emellett a közösségi média hatására gyakran elkezdődik egy összehasonlítás (ahol mindenki a legjobb arcát mutatja). Állandósulhat egy hangulati probléma abból adódóan, hogy kamaszoknál az összehasonlítás, a kritikus önértékelés a fejlődés egyik természetes része. Amikor az tökéletesnek tűnő képeket latnak, ez még inkább fokozódik, elégedetlenek lesznek a testalkatukkal, valamilyen tulajdonságukkal. 

Gyakori probléma az is, hogy a szülők közt nem egységesek a nevelési elvek, nem következetesen tartják a szabályokat, mert köztük is van egy szemléletbeli eltérés – akár saját családjukból más mintákat hoznak. Ezt a gyerekek is érzik, tapasztalják és ez akár meglátszik későbbiekben a gyermek viselkedésén. Az egység, a következetesség a két szülő részéről nagyon fontos. 

Mindez már arról szól, hogy milyen mintát mutat a szülő, milyen szerepmodelleket lát a gyerek. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő túlzott mértékben használja ezeket az eszközöket, és közben őt korlátozza, akkor nem feltétlenül lesz számára egy hiteles kép a papa vagy a mama. Ezért nem jó, ha szülő gyakran és intenzíven használja a kütyüket, de tiltja a gyereknek. Ez hitelvesztést és konfliktusokat eredményezhet. Ezért fontos, hogy mindenki elköteleződjön a közösen felállított szabályok mellett. 

Ha a szülő nem szab határt a gyermeknek, ha nincsenek meg a korlátok, a gyermek részéről könnyen elszabadulhatnak a rossz szokások, féktelen vágyak. Ezeken később már nagyon nehéz változtatni, főleg, ha a kamaszkorhoz közelít. Ilyenkor már végképp nehéz dolga van a szülőnek. 

Reméljük, hogy jelen írással segítséget adhattunk a digitális eszközhasználat útvesztőiben való eligazodáshoz.

Wolfers, L. N., Kitzmann, S., Sauer, S. és Sommer, N. (2020). Phone use while parenting: An observational study to assess the association of maternal sensitivity and smartphone use in a playground setting. Computers in Human Behavior. 102(1), 31-38. https://doi.org/10.1016/j.chb.2019.08.013

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support