Kisokos a kütyühasználat útvesztőihez 1. rész
Digitális korunkban egyre fontosabbá válik, hogy tisztában legyünk a telefon- és számítógép-használat korai és túlzott használatának kockázataival mind a kisgyermekek, mind a szülők körében. Tagadhatatlan, hogy a technológia életünk szerves részévé vált, számos előnnyel és lehetőséggel jár. Szülőként azonban meg kell találnunk a finom egyensúlyt azon előnyök és potenciális kockázatok között, amelyekkel gyermekeink szembesülhetnek az eszközökkel való interakció során. Mohácsi Magdolna klinikai szakpszichológusunkkal beszélgettünk a „kütyüzés” lehetséges következményeiről, kockázatairól és olyan stratégiákról, amelyek elősegítik a technológia egészséges és felelősségteljes használatát fiataljaink és szüleik körében.
Mi a túl sok telefonhasználat és mi a jele ennek? Milyen pszichés következményei lehetnek a kütyüzésnek?
A gyermekek és a szülők telefonozási szokásainak hatását jelenleg is kutatják, ezért nehéz a hosszútávú következményeket látni. Hatásuk azonban nem vonható kétségbe. Léteznek már nemzetközi ajánlások, például a WHO (World Health Organization) részéről, arra vonatkozóan, hogy egy adott életkorban mennyi eszközhasználat a megengedett.
E szerint két éves kor alatt egyáltalán nem szabad a gyermekeket kütyük elé tenni. Az első három év egy kiemelten szenzitív és meghatározó periódus. A kognitív- és társas-érzelmi fejlődése ilyenkor a legintenzívebb a gyermekeknek. Különböző érzékszervi hatások által felfedezik a környezetüket és a szociális tevékenységek, a mozgás, a hagyományos játék által nagyon jól fejlődik az idegrendszer. Ezekre van ebben az időszakban a legnagyobb szüksége a gyermekeknek. A hosszú távú hatásait még nem látjuk annak, ha a gyermekeket pelenkázás közben folyton a telefonnal kötik le, de feltételezhető, hogy mivel a nem a hagyományos interakciókat kapja, negatív hatással lesz a gyermek fejlődésére.
Ovis korban maximum napi fél óra, később, iskolás korra már nincs kifejezett WHO ajánlás. A fontos kérdés ekkor már az, hogy mennyire szorulnak háttérbe az egyéb tevékenységek. Ha a gyermek a suli után egyedül csak a telefonján lóg, vagy számítógépezik, az már túlzott használatnak minősül. Ekkor az alvás, étkezés, tanulás, mozgás, szociális interakciók lennének az elsődleges feladatai a gyermeknek, illetve más szabadidős tevékenységek. Ezek után ott lehet a sorban a telefonozás is, de csak napi maximum 1-2 óra engedélyezhető. Ha ennél többről van szó, az már negatív hatással lehet a gyermek pszichés és fizikai állapotára. Ingerültebbé, agresszívabbá válhat, megzavarhatja az alvás mennyiségét és minőségét, az étkezési szokásait. Romlás következhet be az iskolai teljesítményben is. Természetesen ezek nem csak a kütyühasználat miatt alakulhatnak ki, sok más tényező is szerepet játszhat ebben , de mégis fontos tudni, milyen hatásokkal járhat a tevékenység.
Bár nincs egy konkrét meghatározás, hogy hol van az, ami már sok. Azonban – a gyermek életét és ritmusát tekintve- akkor van probléma, amikor elbillen az egyensúly a kütyüzés és a többi tevékenység között. Közhelynek számít, de a mozgás és a társas kapcsolatok szerepe a kamaszkorban nagy hatással van a személyiségfejlődésre és az identitás alakulására. A tartalmas személyes kapcsolatok, a nem verbális jelzések, a hagyományos szabadidős tevékenységek sokat fejlesztenek. Ezért is fontos, hogy ezeket ne telefonozással helyettesítse a gyermek.
Gyakran találkozunk hangulati problémákkal, amelyek kialakulásához a túlzott digitális eszközhasználat is hozzájárulhat. Depresszió esetén befelé forduló, bezárkózó viselkedés jellemző, beszűkül az érdeklődési kör, a szociális kapcsolatok is szegényessé válnak. A digitális eszközhasználatba való menekülés által pedig tovább mélyülnek a problémák.
A közösségi média használata is hozzájárulhat szorongásos-hangulati panaszok megjelenéséhez. Negatív énkép alakulhat ki azáltal, hogy milyen ideált látnak a képernyőn a fiatalok. Megjelenik a tökéletességre törekvés, és ez tovagyűrűzhet odáig, hogy a negatív énkép egy testképzavarral párosul. A túlzott eszközhasználattal mozgásszegény életmód is kialakulhat, vagy akár ez étkezési szokások is felborulnak, az elhízás veszélye is fennáll. Ennek következtében szorongásos-hangulati problémák jelennek meg.
Gyakran hallani a ’bullying’ jelenségéről is (bántások, konfliktusok, szándékos sértegetések, a másik egyén megszégyenítése a kortárs kapcsolatokban), ami szintén hangulati-szorongásos tünetképződést tud beindítani. Ennek egy modern változata a „cyber bullying” (internetes zaklatás), ami hozzájárulhat a depresszió kialakulásához. Ilyenkor fontos, hogy a fiatal rendelkezzen egészséges megküzdési stratégiákkal, valamint kellő szülői támogatással, egészséges iskolai, szociális környezettel, akik figyelnek rá, segítenek a megelőzésben és megfelelő módon támogatják, ha baj van.
Természetesen az eszközhasználat önmagában nem vezet egyértelműen a fenti problémákhoz. Egyszerre mindig több tényező fennállása szükséges hozzá. Amikor a gyermeknél funkcióromlás követezik be – iskolai vagy családi életét, egyéb tevékenységeit tartósan negatívan befolyásolja –mindenképp javasolt szakmai segítséget kérni. Érdemes háziorvoshoz, pszichiáterhez, pszichológushoz fordulni, pedagógiai szakszolgálatot felkeresni.
Folytatása következik…
