Jelenits tanár úr a Bethesdában

Hamvazószerda, délután három. Kissé nehézkesen indul a dolog. Háromkor senki, öt perccel később már huszan, 10 perc múlva 30-an ülünk a bibliateremben, és mire vége, már vagy 40-en vagyunk. Jelenits tanár úr kis aktatáskával érkezik, leül középen, szerényen hallgatja az üdvözlő szavakat, aztán mesélni kezd. Nem néz körül, maga elé hajol, ahogy 90 éves gerince engedi, kerek szemüvege mögül hamiskásan, vagy komolyan hunyorog a szavaihoz. A nagyböjtről beszél. Elmondja, hogy a két nagy ünnepkör, karácsony és húsvét hogy alakult át a modern életben. Karácsony és az advent még ma is virágzik. De a nagyböjt ideje, a húsvétra készülés ma már idejétmúlt. Nem ró fel senkinek semmit, csak ahogy szokott, hangosan gondolkodik. Mesél, példákat mond, és felrajzol egy képet, ami a mai modern, civilizált, nyüzsgő embernek is követhető nagyböjtöt jelenthet. Miért van erre szükség egyáltalán? Talán azért, mert megtisztulni jó. Elszakadni a függőséginktől jó, elszakadni a haragtól, a vádaktól, a sértettségtől jó! És mert nincs benne semmi kényszer: önként választható. Ha sikerül, mire a negyven nap letelik, valami felfrissült szellemmel – lélekkel állunk a megváltás csodája előtt. Végül elővon aktatáskája mélyéből két könyvet és felolvas belőlük két latinból fordított imát, magyaráz is hozzá, meg a nagyböjti liturgia szövegéből is idéz, és távlatot mutat hozzá. Tanácsai praktikusak, követhetők, nem rónak terhet a túlterhelt lélekre. Csendesen, halkan, de azért hallahatóan hirdeti, hogy ember, törekedj jobb lenni tegnapi magadnál, hogy békességet lelhess önmagadban!

Köszönjük Tanár úr, Jelenits István atya, hogy köztünk voltál, hogy tanítottál, hogy ismét példát mutattál, és hogy szeretsz bennünket Bethesdásokat is.

-rgy-

 

Adó 1% felajánlás
Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support